Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

132 IFJ. FEHÉR GÉZA felül, félkörívvel lezárt hosszas lapjai vannak, amelyeket 6—6, összesen 36 kemenceszemmel láttak el. A leírt hatoldalú hasáb alatti, zömök, négyzetes hasáb oldalain 16—16 kemenceszemet alkalmaztak (mai állapotában hiányos, mert a tapasztáskor egyes kemenceszemek nem kerültek vissza a helyükre). Alacsony lábazatának egyik oldalán is két kemenceszemet látunk (amiből természetesen nem állapítható meg, hogy eredetileg hány darab volt a lábazatán).

28 Egy másik Rila-kolostori szemeskályha csaknem teljesen megegyezik az előbb bemutatottal. Az a sajátossága azonban, hogy a felső, hatszögű, hasábos rész oldalain elhelyezett 6—6 és az alatta levő zömök négyzetes hasáb oldalain látható 8—8 kemenceszemet fenékével kifelé rakták be. Alul magas, sima lábazatba van.

29 (Természetesen a kemenceszemeknek ez a fordított helyzete nem ereA pécsi Janus Pannonius Múzeum törökkori gyűjteménye igen szegény vörösrézedényekben. A vizesedények csoportjába két olyan kanna (XI. t. 1—2) tartozik, amely típusra nézve egymással teljesen megegyezik, csak az egyik (XI. t. 1) vésett díszítésével magasabb igényeket kielégítő, drágább áru, mint a másik (XI. t. 2), amely teljesen díszítetlen. Hasonló edények — finomabb kivitelben és gazdagabb díszítéssel — a Magyar Nemzeti Múzeum anyagában is megtalálhatók: így pl. ltsz. 92/1908, Késmárk; ltsz. 90/1912, ismeretlen lelőhelyről; ltsz. 55. 456. C, Buda-Vár 2Я Uo. 59. kép. 29 Uo. 60. kép. deti, — a kályha átépítésekor helyezték így el s jelenleg inkább díszítésül szolgál, mint a hő kisugárzására.) A Rila-kolostorból bemutatott mázas kemenceszem (11. kép)

30 a pécsi múzeum vonatkozó anyagának zömökebb csoportjával mutat egyezést. Párhuzamait több helyen is megtaláljuk Magyarországon. Egy szép, széles peremű példányt pl. Buda, Fő u. 70. sz. lelőhelyről ismerünk (MNM. ltsz. 45/1913. 68; 5. kép 8), hasonló alakú kisebb méretű kemenceszem pedig engobe-os félkész kivitelben esztergom-szenttamáshegyi lelőhelyünkön az 1956. évi hitelesítő ásatáskor került elő (leltározatlan; 5. kép 5). Beszélnünk kell itt még egy — a kemenceszemekkel nagy hasonlóságot mutató — különleges formájú kerámiai tárgyról (X. t. 19). amely valószínűleg olajmécses lehetett. (2. kép 1). A díszítetlen pécsi kannához egy buda-vári lelet áll legközelebb (MNM ltsz. 30 Uo. 61. kép. — G. Bakardjieff — igen nagy képanyaggal ellátott — öt nyelven (bolgár, orosz, francia, angol és német) megjelent reprezentatív munkájának értékelésére más helyen kívánok kitérni. Itt most csak annyit szükséges megjegyeznem, hogy a szerző teljesen egyoldalú, s főként az annyira szükséges tudományos objektivitást nélkülöző szemléletével semmiképpen sem érthetünk egyet. Már az i. m. bevezetésében (3. o.) azt fejtegeti, hogy míg a XIV. századtól kezdve a török és arab építészet lassan-lassan elterjed Bulgáriában, addig az alkalmazott művészeteket, s közöttük az agyagművességet is, teljesen elkerüli a török hatás.Ezzel a teljesen megalapozatlan felfogásával szemben jelen tanulmányom — részben az ő anyaga felhasználásával — teljesen ellentétes eredményeket mutat. 11. kép, Bögre alakú kemenceszem. Bolgár reneszánsz. Rila kblostor B) Vörösrézedenyek es egyéb rézkészítmények