Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei
124 IFJ. FEHÉR GÉZA közeikeleti, feltehetően újabbkori előállítású — edény (MNM. Itsz. 55. 360. C; 2. kép 4) is figyelemre méltó, mivel primitív kivitelű kúpos kiöntőcsövével, kihasasodó testével és gömbszerűen kiképzett nyakával közeli kapcsolatot mutat a tanulmányozott agyagedénycsoporttal. Bosznia-Hercegovinában még napjainkban is készülnek a magyarországi kiöntőcsöves korsókkal formai egyezést mutató, fehér alapszínű, török típusú agyagedények, amelyeknek a vállán és esetleg a nyakán vörös festésű mértani- és növénydíszes öv van (3. kép 2, 4). 7 Hasonló edények — a színek és for3. kép. Török típusú fazekastermékek napjainkból. Bosznia—Hercegovina 7 Cv C. Popovic, Lonöarstvo u Bosini i Hercegovim (= Boszniia-hercegovinai fazekasság) I. [Glasnik Zemaljskog Muzeja u Sarajevu (= A Szarajevói Bosznia-Hercegovina Népköztársasági Múzeum Értesítője) 11 (1956)] 95—122; I—VI. A Kiseljak melletti Visnjicaból »mutat be ilyen fajta edényeket. Itt a lakosságnak több mint a fele napjainkban is mohamedán. A községben 5—6 speciális „bardaq" (= korsó)-készítő van. (Itt jegyezzük, meg, hogy a ,,bardaq" szónak a mai köznyelvben „bögre" jelentése van.) A Bosznia-hercegovinai fazekasközpontok számos korai adata arról tanúskodik, hogy a „bardaq" szó jelentése már a hódoltság korában is „korsó" volt. Szarajevóban pl. volt egy egész városrész, amely — az írott forrásokból megállapíthatóan — még 1566-ban is fenállott, ennek a neve „Bardaqjiye" (= korsós, korsókészítő) volt, ahol, ugyancsak okleveles adatok szerint, már a XV. század második felében is élénk fazekasipari [tevékenység folyt. [„Bardaq" tehát általánosságban korsó, amelynek azonban főként a vízszintes száj peremű kiöntőcsöves válfaját (3, kép 2) jelölik meg ezzel az elnevezéssel. mák leggazdagabb változatosságában — megtalálhatók Bulgária különböző területeinek újkori anyagában (4. kép). 8 Ъ) Feketére és szürkére füstölt korsók (II. t. 1—3, 8—15; III. t. 8—9; IV. t. 8; V. t. 6—13). Ezek alkotják tanulmányozott edényeink egyik legjelentősebb csoportját. Ez az edénytípus különösen a mai Jugoszlávia területén 4. kép. Korsó. Bolgár reneszánsz. Magángy űj terményben Nem véletlen tehát, hogy a pécsi anyagban is jelentős számmal van képviselve, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az aldunai államokban hatalmas piaca volt ennek az edényfajtának. Keresettsége folytán alakult ki — török közvetítéssel, illetőleg a török által Ismerünk azután más korsófajtákat is: 1. ilyen a „seho", amelynél nincsen szájnyílás, az edény nyaka felül kúpos formájú, zárt (3. kép 4; III. t. 5), úgy hogy csak a kiöntőcsövön keresztül tölthető meg és csak ugyanezen az úton távozhat el belőle a víz. 2. A „testiya" kiöntőcső nélküli, ún. „csecseskorsó" (3. kép 3) 3. A „buca" 8—9 literes tojásdad alakú, vállas füleskorsó. Valamennyi felsorolt korsótípus a vízesedények csoportjába sorolható. 4. Ide tartozik a fenti fazekasközpontnak egy olyan töröktípusú „surahiya" elnevezésű hengeres nyakú, fületlen korsója is (3. kép 5), amely pécsi anyagunkban nem fordul elő.] s G. Bakardjieff, La céramique bulgare. Sofia 1956. 85—87, 92, 97—98, 123, 126. kép; 8. színes kép.
