Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei
122 IF.T. FEHÉR GÉZA 4. Bögre Ltsz. 59. 3. 1. öblös, lapított gömbtestű, magas, hengeres nyakkal. Alacsony, csonkakúp alakú talpon áll. ívelt, öntött és utánacsiszolt fülét két ponton forrasztották hozzá. — Sz. á.: 7,7, m.: 12, t. á.: 7,7 cm. — Lelőhely: Pécs? Vétel (XI. t. 8). 5. Szűrőkanál Ltsz. 2934. Lapított félgömb alakú fejét egymástól kb. egy-egy cm-nyire elhelyezett 1. Korsók A tárgyleírásban szereplő agyagedények legnagyobb csoportját a korsók alkotják (I— IL t; III. t. 1—5, 7—9; IV. t. 1—6, 10—13; V. t. 5—13; VI. t; IX. t. 8, 10—13). A megvizsgált hetven példányban több típus különböztethető meg. a) Kiöntőcsöves korsók A gyűjteményben különböző nagyságú és kivitelű példányok vannak. Többnyire mázasak (I. t; III. t. 1—5, 7; IV. t. 10—13; IX. t. 8). Ez az edényfajta a török hódoltság korában kétségtelenül a vörösrézből készült hasonló korsók szerény cseréputánzata. A kiöntőcsöves agyagedények igen távoli múltra tekinthetnek vissza. Már a fiatalabb kőkorból ismerünk ilyen edényt. A korsóknak ez a válfaja — mázatlan kivitelben — Magyarországon az avarkorból is jól ismert. 5 A magyarországi avarkoriakhoz hasonló a pliskai vár ÉNy-|i sarka mellett 1934-ben megásott halomsírból is előkerült, annak bizonyságául, hogy a bolgár-törökök agyagművessége közel állott a rokonnépekéhez. 6 5 Akiöntőcsöves agyagedényekre 1. Domanovszky Gy. i. m. 6 Fehér G., A bolgár—törökök szerepe és műveltsége. A ibolgár—törökök és honfoglaló magyarok hatása a keleteurópai művelődés kialakulásában. lyukakkal látták el. Vége felé kissé keskenyedő, tömör nyelének végén felfüggesztésre szolgáló lyuk van. — Fej. á.: 12,7—13,5, fej. m.: 5,6—6, nyél h.: 40,5, teljes h. : 53 cm. — Lelőhely: Pécs (XI. t. 9). 6. Gertyatartó Ltsz. 7584. Szájnyílása tulipán alakú. Hengeres szára gyűrűs tagolású. Csepptányérja mély. Talpa ívelt. — Sz. á.: 3,2, m.: 21,1, t. á.: 12,2 cm. — Valószínűleg Pécs területéről származik (XI. t. 5). A magyarországi török hódoltságkori és újabbkori kiöntőcsöves korsóknál azonban — természetesen — elhamarkodott lenne a fenti adatok alapján akár az avarok, akár pedig a bolgár-törökök közvetítésére gondolni. Ennél az edénytípusnál — hazai viszonylatban — nemcsak hogy nem tudunk fejlődési folyamatosságot kimutatni, de ez az edénytípus az avarkor és török hódoltság kora között eltelt hosszú időben elő sem fordul régészeti leleteink között. így tehát a tárgyalt edények a törökök közvetítésével kerültek hozzánk, akik viszont ezt az edényformát Bizánctól kölcsönözték. Az egész hódolt magyar területnek szinte valamennyi eddigi lelőhelyén felszínre kerültek kiöntőcsöves korsók, amelyeknek a XVI. század végére pontosan keltezhető — fémedényt utánzó, fényezett, szürke felületű — példánya 1926-ban került elő az esztergom-szenttamáshegyi török fazekaskemencéből (1. kép 3). Űjabbkori néprajzi anyagunkban a XVI— XVII. századi török anyaggal szinte a megtévesztésig megegyező példányok mellett számtalan változat dicséri a magyar fazekasok leleményességét és formakincsét. A tárgyalt edénytípus hódoltságkori hazai vörösréz párhuzamai (Buda-Vár; MNM. ltsz. 55. 456 C, 55. 452. C; 2. kép 1—2) mellett egy Pécsről származó — azonban valószínűleg Bp. 1940. 66., 36. ábra; vö. legújabban ugyanő, Zur Geschichte der Steppenvölker von Südrussland im 9—10. Jahrhunderten. Studia Slavica V/3—4 (1959) 7. kép. II. AZ EMLÉKANYAG OSZTÁLYOZÁSA, ALAKI, TECHNIKAI ÉS STÍLUSBELI SAJÁTOSSÁGAI, KAPCSOLATAI A) Agyagedények és egyéb agyagkészítmények