Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

104 IFJ. FEHÉR GÉZA ványt.

3 Ezzel kapcsolatban tüzetesen áttanulmányoztam az esztergomi Balassa Bálint Múzeum nagyértékű török agyag- és vörösréz edényanyagát is. A magyar múzeumok teljes török emlékanyaga azonban a legalaposabb összegyűjtése után is csak a Magyarországnál hosszú évszázadokkal tovább megszállva tartott területek hasonló anyagának a felkutatásával és tanulmányozásával párhuzamosan értékelhető megnyugtató módon. Ennek a nagyszabású munkafeladatnak az elvégzése előtt is megkíséreljük azonban, hogy jelentősebb gyűjteményeink bemutatásával néhány régészeti, ipartörténeti és gazdaságtörténeti kérdésre feleletet adjunk. * A magyarországi török emlékanyag egyik legjelentősebb gyűjteménye a pécsi Janus Pannonius Múzeumban található. Az anyag jelentőségét — számottevő mennyisége mellett — még az emeli, hogy a jugoszláviai török jellegű kerámiát előállító fazekasközpontokhoz viszonylag közeli területen került felszínre, azoknak a termékeivel párhuzamba állítható, ezentúl az esztergom—szenttamáshegyi agyagedényekkel és az esztergomi múzeum vörösréz edényeivel is rokon jellegű, így velük együtt tárgyalható.

4 I. AZ EMLÉKANYAG LEÍRÁSA* A) Agyagedények és egyéb agyagkészítmények 1. Korsók Ltsz. 6675. Barnásvörös. Füle, nyaka, kiöntőcsöve — a nyaka belsejében is mutatkozó — engobe alapozáson élénk zöldmázas. Szájnyílása széles; keskeny, vízszintes pereme szélét élesen kiképezték. Vastag nyakát, a szájperem alatt, három bekarcolt vízszintes vonallal, széles szalagfüle felső tövénél pedig erősen kihangsúlyozott bordával díszítették. Tojásdad testű edény, válla fölött finom, keskeny bordával. Rövid hengeres kiöntőcsöve a vége felé fokozatosan vékonyodik. A fül alsó tövénél elmosódott horny ólatok futnak körül. A vállig terjedő fehér engobe alapozás több helyen lecsorgott az alapozatlan részre is. — Sz. á.: 5,8, m.: 18,5 cm. — Pécsett találták az 1926-ban megkezdett csatornázás alkalmával (I. t. 1). Ltsz. 3161. Vörösesbarna. Felső fele barnászöld mázas. Széles, tölcséres szájnyílása kissé kifelé hajlik, csapott peremét enyhén legömbölyítették. Kissé ívelt, rövid nyakán, a széles domború fül felső tövénél, finom borda fut körül. Teste tojásdad. Vállán kétso* A XXVII—XXXVIII. tábla tartozik ide. Ezeken a táblákon zárójelben találhatók a szövegben rájuk utaló táblaszámok. 8 Vö. ifj. Fehér G.—Parádi N., Az 1956. évi Esztergöim-szeínttajméshegyi törökkori kutatás [Esztergom Évlapjai 1959. új folyam (sajtó alatt)]; G. Fehér oglu—N. Parádi, i. m.; ifj. Fehér C, Az esztergom-szenttamáshegyi török feliratos talpastálak [Esztergom Évlapjai (1960) részére (sajtó alatt)]; G. Fehér jún. Les coupes a inscriptions turques et arabes de Eszterigom-Szenttamjáshegy. (Sajtó alatt a ros bekarcolt vízszintes sáv és a kiöntőcső töve látható. — Sz. á.: 5,2 m.: 16,8, f. á.: 7,2 cm. — Lelőhelye ismeretlen (I. t. 2.). Ltsz. 7582. Élénkbarna. Felső része fehér engobe alapon zöldmázas. Máza több helyen az alapozatlan részre is lecsorgott. Széles szájperemét élesen tagolták. Gyűrűs tagolású nyakából széles szalagfül indul ki. Pereme alatt, nyakán, vállán és hasán vízszintes vonalakat karcoltak be; vállán hengeres kiöntőcső töredéke maradt meg. — Sz. á.: 5,5, m.: 17,8, f. á.: 6,4 cm. — Valószínűleg Pécs területéről származik (I. t. 3). Ltsz. 3058. Világosbarna. Felső kétharmada sárga engobe alapozáson zöldmázas. Keskeny, csapott szájpereme szélét élesen kiképezték. Rövid nyaka gömbszerűen kiszélesedik. Teste tojásdad. Hosszú, széles szalagfüle is mázas. Vállán a kiöntőcső töredéke maradt meg. Az edény válla fölött és a vállán két-két vízszintes vonalat karcoltak be. Feneke szélét függőlegesen tagolták. — Török Nyelvtud Társ. Németh Gyula Emlékkönyvében, Ankara). 4 Az anyag közlésénél — a lehetőség határain belül — teljességre törekedtem. Leírtam a táblaanyagban be nem mutatott tárgyakat is, mivel teljesen bizonytalan, hogy lesz-e lehetőség a pécsi Janus Pannonius Múzeum török anyagának corpus-szerű bemutatására, ami a további törökkori régészeti kutatás szempontjából mindenesetre kívánatos lenne. — A tárgyleírásnál bevezetett rövidítések: M. = magasság, Á = átmérő, Sz. á. = Száj átmérő, F. á. = fenék átmérő, T. á. = talp átmérő, H. = hosszúság, Sz. = szélesség, Ltsz. = leltári szám.