Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Parádi Nándor: Árpád-kori perembélyeges edénytöredék Pécsről

ÁRPÁDKORI PEREMBÉLYEGES EDENYTÖREDÉK PÉCSRŐL PARÁDI NÁNDOR Árpád-kori agyagművességünket eddig csupán néhány részlettanulmány alapján ismerjük. Sok még a tisztázatlan kérdés, aminek egyik oka az, hogy a múltban kevés volt a rendszeres ásatás, s így csak a szórványosan előkerült leletek alapján indulhatott meg a felmerülő kérdések megoldása.

1 A környező országok közül egyesek a mienkhez hasonló korú anyag kutatásában már előttünk járnak. Az utóbbi évtized tervszerű kutatásai nálunk is lehetővé tették, hogy lépésről-lépésre előbbre juthattunk e kor edényművességének megismerésében. így pl. eddig már sikerült elkülöníteni a jellegzetesen hazai (cserépüstök)

2 és külföldi kerámia (bécsi edények)

3 egy részét. A pénzzel előkerült edényleletek révén a korhatározás is pontosabbá válik.

4 Részben a külföldi kutatások segítségével világosan kezd kibontakozni az edények készítésmódja.

5 A részletesebb ásatási megfigyelések, az emlékanyag szaporodása és behatóbb vizsgálata azonban újabb kérdéseket is felvetett, így többek között az a Pécsett újabban előkerült edény töredék is, amelyet az alábbiakban kívánok ismertetni. 1958 őszén a Doktor Sándor utca 6. számú ház előtt kábelfektetés közben magyar közép1 Árpád-kori agyagművességünk megismeréséhez alapvető Höllrigl József két dolgozata, amelyben elsőnek ad áttekintést Árpád-kori edényeinkről. Arch. Ért. 44 (1930) 142—169. és Arch Ért. 46 (1932— 33) 85—93. 2 Szabó Gy., Árpád-kori cserépbográcsok. Kéziratban. — Szőke В.. Arch. Ért. 82 (1955) 86—90. 3 Holl I., BpR. 16 (1955) 163—177.; 4 Holl L, Arch. Ért. 79 (1952) 179—180. Művészettörténeti Értesítő 2 (1953) 213—215. 5 Parádi N., Fa 7 (1955) 141—147. — Holl L, BpR. 17 (1956) 177—193. — Parádi N., Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád-kori edényeken. Régészeti Füzetek 12. (Bp. 1959) Kézirat gyanánt. kori cserépedény töredékeket találtak.

6 Az előkerült leleteket Somogyi Géza nyűg. középiskolai tanár összegyűjtötte és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak ajándékozta.

7 E leletek egy része későközépkori, más része Árpádkori. Az utóbbiak között van egy fazék töredéke, amelynek peremrészén bekarcolt bélyeg látható. (XXVI. t.) Az edény — amelyhez töredékünk tartozott — kézikorongon, homokkal soványított agyagból készült. A töredék barnás-szürke; felülete kissé egyenetlenül simított. Külseje, és a pereme, belül, kissé koromfoltos; jól égetett, jó megtartású. Szájnyílása kiszélesedő, egyszerűen megformált; tagolatlan peremének szélén keskeny kitüremlése van. Fala díszítetlen. Szájának belső oldalára csekély rajztudással karcolták be a bélyeget, amely szabálytalan körben nyolcágú küllőt ábrázol.

8 (XXVI. t.) Leltári száma: 58.18.1. Magassága: 7,2, szélessége: 11, vastagsága: 0,4—0,5 cm. Az egyszerű peremtöredéket a rajta levő bekarcolt bélyeg teszi érdekessé és egyben különlegessé. Ugyanis Árpád-kori edényeink között csak fenékbélyegeseket ismerünk, csupán a külföldről, feltehetőleg Bécsből behozott edények között vannak bekarcolt 6 A régi térképek tanúsága szerint ez a terület a középkori városfalon kívül, a Szigeti kapu közelében volt. Valószínű, hogy leleteink a Szigeti kapun kívül levő egykori középkori településről származnak. E területre vonatkozóan lásd: Dercsényi D. —' Pogány Fr. — Szentkirályi Z., Pécs (Bp. 1956) 46. 7 A leleteket a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti leltárkönyvébe 58.18. 1—5. szám alatt leltározták be. 8 A perembélyeget a szájnyílás belső oldalára az edény koróngálása után a puha agyagba karcolták be. Először a küllőket karcolták be, amelyeknek egyik-másika a következő bekarcolástól kissé elnyomódott. Végül a küllőket egy szabálytalan alakú, alul kissé szögletesen megtörő körrel karcolták körül, amellyel a küllők végeit is keresztülvágták.