Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

92 DOMBAY JÁNOS A fölötte levő romhalmazban talált nagy, íves hajlású, vessző- és áglenyomatos patiesrögök szerint (XXXVIII. t. la—lb, 2a—2b, 67. o.) görbevonalú, kupolaszerű teteje volt. Erre mutattak a széleken levő fülkeszerű beásások is. Az 520.-ba és az 526.-ba, az 521.-be és az 525.-be, valamint az 522.-be és az 524.-be egy-egy megfelelő erős és hosszú, meggörbített nyers fa két végét akasztották be. Rugalmasságuknál fogva megfeszültek és csak a hossztengely irányában mozoghattak. E három borda külső oldalára vízszintes irányban megfelelő hosszú fákat erősítettek. Ekkor az egyes bordák külön-külön már semmilyen irányban sem mozoghattak, és csak az egész szerkezet mozoghatott a hossztengely irányában. Ekkor a két rövid oldalon az 527.-be és az Fl-be, valamint az 523.-ba és az F-be egy-egy megfelelő hosszú, erős, nyers fát állítottak, befelé meghajlították és felső végüket a bordához erősítették. Rugalmasságuknál fogva ezek is megfeszültek. Vízszintes irányban, egymástól .megfelelő távolságra ezek külső oldalára is alkalmas fákat helyeztek, az előbbiekhez és végeiket a szélső bordákhoz erősítették. Ekkor a tetőváz már semmilyen irányban sem. mozoghatott (22. kép 2). Az áglenyomatos paticsdarabok szerint a tovább megfelelően kiképzett tetőt pelyvával és törekkel kevert sárral kívül-belül betapasztották. A kétoldali tapasztást az bizonyítja, hogy a domborúan (külső) és a homorúan (belső) ívelt paticsrögöknek csak a belső (nem simított) oldalán vannak fa- és áglenyoimatok. Amikor a kupolatető összeomlott és darabokra törött, gyér összefüggésénél fogva a fa- és a vesszőváz vonalán esett szét. Ezek szerint a gödör fölött a szélekre támaszkodó, favázas, kívül-belül sárral vastagon betapasztott, kupolaszerű tető volt. Ez nem volt ellenálló az időjárás viszontagságaival szemben, ezért védelem céljából szalmát halmoztak rá. Erre mutatott a romhalmaz szélén köröskörül talált 15 db nagy, súlyos, vízszintes irányban átfúrt agyagkúp (XXXVIII. t. 3—4). A görbevonalú, lesimított agyagtetőről a szél lefújta volna h szalmát, ezért leszorították: köteleket vetettek át rajta és azok két végére egy-egy súlyos agyagkúpot kötöttek (22. kép 3). Az újonnan rakott szalmakazalakat ma is hasonlóképpen védik a szélfúvás ellen. Az ÉK-i oldalon az 519b-foen és az 519c-ben egy-egy függőleges irányú faoszlop állhatott. Közöttük lehetett a bejárat a nagyobbik helyiségbe. Ez előtt kis előtér lehetett, bejárattal az 523. és az F között. Az is lehet, hogy az 519b és az 519c az épület javításával volt kapcsolatos; a beléjük állított fák esetleg az 522.-be és az 524.-be rögzített bordát támaszthatták, A körülötte kissé távolabb talált négy oszlopgödör (518., 516., 517., 419.) hozzátartozhatott, mivel közelükben más épületmaradványok nem voltak. Kerítés faoszlopai állhattak bennük. 23. kép. 1942. évi ásatás. X. ásatási szelvény, 413. gödör. 1: alaprajz (1:50); 2: szerkezet (rekonstrukciós kísérlet); 3: látszati kép (rekonstrukciós kísérlet) 23. Bild. Ausgrabung aus dem Jahre 1942. X. Grabungsfläche, Grube 413. 1: Grundriss (1:50); 2: Konstruktion (Rekonstruktionsversuch); 3: Vermutliches Aussehen (Rekonstruktionsversuch) Az épület közelebbi rendeltetésére nézve nem nyertünk adatokat. A benne talált hordozható sütőkemence töredékei alapján sütőházra lehet gondolni. A 413. fölött az oszlopgödrök szerint kerekded vagy hatszögletes épület állott (23. kép 1). Rekonstrukciós kísérletünknél az 507a-t és az 506,-