Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

84 DOMBAY JÁNOS négyzet alakú lakóház épült. Ebben egy nagyobb és egy kisebb (lakóhelyiség, a nagyobbik előtt előcsarnok, a kisebbik előtt kamaraszerű helyiség, vagy két lakóhelyiség és előttük előcsarnok lehetett. DK-i oldalához fészer féle gazdasági helyiséget toldottak (14. kép). A imái népi építészet köréből Zengővárkoínybóil mutatunk be hasonló épületeket. Ezeknek is a hátsó oldalához építettek olyanféle fészert, amilyenre itt gondolunk (XLVI. t. 1— 2.)

58 A három épület ÉK-i hosszanti fala ugyanazon a vonalon húzódott. Ez a magyarázata, hogy itt az oszlopgödrök szorosan egymás mellett voltak, illetőleg egybefolytak (298, 357). Ez az oka annak is, hogy itt az első épület kis oszlopgödrei hiányoztak. Ezek a két utóbbi épület oszlopgödteinek ásásiakor semmisülhettek meg. Az épületek területén és az ott talált gödrökben csak kora-vaskori régiséganyagot találtunk, amiről közelebbről a 227. és a 341. tartalma tájékoztat (XXXIV. t. 1—3, 4—8). Az anyag és a töltelékföld alapján egyaránt bizonyosra vehető, hogy az épületnyomok kora-vaskoriak. A lakóházakról összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy szabályos vagy szabálytalan négyszögalakúak voltak. A falak vázát gömbölyű szálfák alkották. Nyeregtető esetében ilyenek tartották annak a gerincét is. Gödreik mindenkor függőleges irányú valóságos oszlopgödrök voltak, szemben a gazdasági épületeknél gyakori fülkeszerű beásásokkal. A föld felszínére épültek: falaik és tetőzetük romjai tovasodródtak a lejtős hegyoldalon és elpusztultak. Sem jelentősebb mennyiségű paticsot, sem famaradványokat nem találtunk területükön, így falaikról és tetőzetükről nem nyertünk közelebbi adatokat. Favázas falakról lévén szó, agyagtapasztású sövényfalra vagy boronafalra lehet gondolni. Nem tartjuk kizártnak, hogy a falak kettéhasított, vékonyabb, gömbölyű fákból készültek. Ezeket, lapjukkal befelé, a fal vázát alkotó oszlopokra vízszintesen rászerelt fákhoz függőleges, vagy közvetlenül a fal vázát alkotó oszlopokra vízszintesen, szorosan egymás mellé erősíthették és a hézagokat sárral betapasztották. A bejárat és a világosság számára megfelelő, elzárható nyílást hagytak. A fal tövéhez földhányást emelhettek az esővíz és a hólé ellen. A kisebb házak vízszintes befedésűek lehettek. A vízszintes födémre csúcsosan halmozhat58 A bemutatott épületek Pap Sándor zengővárkonyi lakos tanyáján állanak. tok fel a fedőanyagot: a szalmát, szénát. A nagyobb házaknak nyeregtetejük volt. A fedőanyag ezeknél is lehetett szalma vagy széna, de készülhetett a tető hasított fákból is. A kisebb házak egyetlen helyiségből állottak. A nagyobbakban, a jelek szerint, több helyiség is lehetett. Homlokzatukon gyakrabban nyitott előcsarnok volt. Arra is van adatunk, hogy a ház végéhez fészert építettek. 15. kép. 1942. évi ásatás. I. ásatási szelvény, 2. gödör. 1: alaprajz (1:50); 2: tetőszerkezet (rekonstrukciós kísérlet); 3: látszati kép (rekonstrukciós kísérlet) 15. Bild. Ausgrabung aus dem Jahre 1942. I. Grabungsfläche, Grube 2. 1: Grundriss (1:50); 2: Dachgerüst (Rekonstruktionsversuch); 3: Vermutliches Aussehen (Rekonstruktionsversuch) Az ásatási (területen számos gazdasági épület maradványait is feltártuk. Ügy gondoljuk, hogy az ásatási eredményekre és megfigyeléseinkre támaszkodva többnek a rekonstrukcióját is megkísérelhetjük. Az I. ásatási szelvényben a kőrézkori földkunyhó DNy-i szélénél talált 2. gödör aljába ásott két kisebb, mélyebben (XIV. I. A—Al, 15. kép 1) egy-egy kb. 10—15 cm átmérőjű ágas