Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

6 GEBHARDT ANTAL táblázataimban feltüntetett példányszámok adatai a fajok elterjedésére és a dominancia megálA Mecsek-Jiegység és a Harsányi-hegy közvetlen környéke löszterületekiben igen gazdag. Elég egy pillantást vetnünk Vadász Elemér geológiai térképére,

1 hogy erről meggyőződést szerezzünk, de magának a hegység masszívumának keretein belül is, elszórtan, számos kisebb-nagyobb terjedelmű löszfoltot találhatunk, mely a pleisztocén Mollusca-fauna tanulmányozására kiválóan alkalmasnak látszik. A kutatott vidék összefüggő egészének földes tereptani ismertetésére még rövid vonásokban sem térek ki, egyrészt ímert ezzel a kitűnő szakmunkáknak egész sora részletesen foglalkozik, másrészt mert a faunisztikai és ökológiai összefüggések szempontjából elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozó adatokat korábbi tanulmányaim bevezető fejezeteiben már közöltem. Van azonban néhány megállapítás, amelynek ismerete nélkül vizsgálataim hiányosaknak mutatkoznának s amelyekről éppen ezért pár szóval meg kell emlékeznem. Gyűjtéseim a Mecsek-hegység minden részére kiterjedtek, ahol csak löszszerű lerakódásra találtam. A Nyugati- és Keleti-Mecsek, a Középső vagy Pécsi Mecsek, valamint a Harsányi-hegy és ezeknek északi lejtői és déli síkságai egyaránt beleestek vizsgálataim körébe. Területünkön az egyes lelőhelyek löszfal magassága ritkán haladja meg a 6,00 métert. Ezeknek tagozódása a felszíntől lefelé, az esetek többségében a következő: 0,50—1,00 m vastagságig humusz,, alatta 1,00—4,00 m mélységig kissé meszes, sárga, típusos lösz, amelyet helyemként — főleg a hegyoldalakon — homokos lösz helyettesít, végül a fekvő kőzetekre kőgörgeteggel elegyes márga és durviaszemű homokrétegek telepednek. A löszféleségek között csak kivételesen jelentkezik mocsári-lösz, de — különösen a magasabb falaknál — annál gyakoribb az olyan löszalakulat, melynek rétegsorait záporesők alkalmával a hegyekből legördült kavics- és kőtörmelék választja el egymástól. A vidéken kétségtelenül a típusos lösz tekinthető uralkodónak s Molluscafaunát legtöbbször csak ezekben találtam. Különös figyelemmel kísértem az olyan terepek faunisztikai összefüggéseit, ahol ma, a látszólag azonos környezeti viszonyok ellenére, a csigahéjak 1 Vadász E.: Mecsek-hegység. Magyar Földrajzi Intézet, Budapest, pp. 1—180. 1935, lapítására megítélésem szerint eléggé megnyugtató alapot nyújtottak. szétszórt foltokban, nem ritkán egymástól eltérő g faji karakterrel jelentkeztek. 11 Rétegeződést a fauna összetétele alapján nem :

> tudtam megállapítani, mert igen gyakran a mén lyebb szintekre jellemző fajok közvetlenül a humusz alatt mutatkoztak, viszont a felső pleiszton cénban elterjedt alakokat a löszréteg mélyebb részeiben találtam. De olyan eset sem tartozott a ritkaságok közé, hogy az újabb és régibb pleisztocénre jellemző csigák héjai ugyanabban a " keskeny nívószintben fordultak elő. A jelenség magyarázatát a vizsgált terep konfigurációjában keresem, amely hegyvidék jel, legű. Nagyobb esőzések alkalmával a hegyoldalakról a mélyebb szintekre alázúduló víz szállító " képessége nemcsak a hegyek között, hanem a közelben elterülő sík vidéken is érezteti hatását. •_ Ha köveket is gördít, szétmorzsolja a gyenge t

] csigahéjakat, ha pedig csak vizet áraszt, megbolygatja a többé-kevésbé laza kötésű, autochton e lösz eredeti karakterét, azt homokkal vegyíti, faunáját a magasabb szintekről lehordott, eltérő ő környezetigényű, sőt esetleg más kort képviselő ns csigák házaival keveri. Ilyen körülmények között Lt nem lehet meglepő, ha az egyes terepek löszcsigái biotopikus szempontból gyakran megleL- hetősen heterogén közösséget alkotnak. Ez a ter:- mészeti folyamat a jelenben sinag másként, s )- vizsgálataim során hasonló meggyőző példákkal g ismételten találkoztam. Minthogy kutatásaim keretében nemcsak faunisztikai, hanem ökológiai vonatkozású megfigyeléseket is végeztem, nagy súlyt helyeztem az egyes lelőhelyek jelenben észlelt környezeti vi' szonyaiinak pontos megállapítására. Ezeket a különböző terepek közelebbi jellemzésénél pár szó,_ val ismertetem. ik Harsányi-hegy il L

_ Északi lejtőjén a szőlőutak mély bevágások )_ között vezetnek a tetőre. Az oldalfalakat 0,50— t

_ 1,00 m humuszréteg alatt 2,00—4,00 m vastag, )- sárga, helyenként meszes, konkrécióban bővelk kedő, függőlegesen elváló, típusos lösz alkotja. A héjak feltűnően épek. A környék egész területén kiterjedt szőlőművelés folyik. A terep fori lett sziklás régió, karsztbokor és hárserdővel. Csigaközössége a következő; I. A kutatott vidék lelőhelyeinek és az egyes terepek lösz fauna] ónak ismertetése