Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KÖRÉZKOR1 ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI 59 7. kép. Kora-vaskori, méhkas alakú raktárgödör. 1: keresztmetszet (1:50); 2: alaprajz (1:100) 7. Bild. Bienenkorbförmige Vorratsgrube aus der frühen Eisenzeit. 1: Durchscnitt (1:50); 2: Grundriss (1:100) egy felszínre kiütköző, sötét, hamus folt mellett voltak. Ez utóbbiakat települési helyeknek gondoltuk. E megfigyelésünk ellenőrzése során kitűnt, hogy az Aranyhegyen is vannak hasonlók, Öt -ma is látható a Gombos Antal földjével ÉNy felől szomszédos 5.797. hrsz. földön; egyenes sorban vannak, 30—40 m-nyire egymástól. A sor Gombos Antal földjén folytatódik, ahol az előbbiek sorában még három van. Mint Zengővárkonyban, itt is főleg ezek területén találtuk a telephulladékot a föld felszínén. 1941-ben az Aranyhegyen eredménytelenül kutattunk temetkezések után. Egyik kutatóárkunkkal átvágtuk egy nagy, hamus, szürke foltnak a szélét. A löszig leásott árokban különálló és egymásoal összefüggő gödrök mutatkoztak. A kijelölt mintegy 175 m

2 ásatási területet 3 m széles szelvényre osztva szelvényenként feltártuk, hogy tanulmányozhassuk a gödröket és megkíséreljük milétük megállapítását. Kitűnt, hogy a felszínen mutatkozó, sötét, szürke folt alatt bonyolult gödörrendszer rejlik (VII. t.). Ügy tűnt fel, hogy a feltárt részlet két részre különül: a II. szelvény középső és ÉK-i részén lévő gödrök az I. szelvényben levőkhöz tartoztak, a többiek ellenben a 20., 25—27. köré csoportosultak. Az előbbi csoportban a 12., 13., 16., 17. és a 18. összefüggött egymással, egymásba nyílott. A 16. volt a legnagyobb, legmélyebb. A hozzátartozók kisebbek, sekélyebbek voltak. Ebben a jelenségben kaptuk meg a gödörrendszer egyik jellemző sajátosságát, azt ugyanis, hogy befelé lépcsőzetesen mélyült. Jellemző példája ennek itt a 16—18. gödör. Ugyanezt észleltük az 1. és a 3—7-nél is (VIII. t.). A 8—10. gödörnél az összefüggés nem volt ilyen világos. Csak kis területen érintkeztek az előbbiekkel. Mélyek voltak, különösen a 8. és 9. Rendeltetésük is más lehetett. Voltak teljesen különálló, vese alakú és ovális gödrök is, mint a 11., 14. és a 37—38. (XI. t. 1). A 14-hez szabálytalan alakú leásás csatlakozott (15). Azt a benyomást keltette, mintha a 14. hozzférhetésének a 'megkönnyítésére szolgált volna, annak nagyobb mélysége miatt (XI. t. 1). A 2. gödörnek csak kis része esett bele az ásatási területbe,, így arról véleményt alkotni nem lehetett. Az I. és II. szelvény területén 45 cm mélységig talált tárgyakat elkülönítve kezeltük. Ebben a mélységben tűntek elő a gödrök. Az egyes gödrökben talált anyagot szintén elkülönítve kezeljük. A gödrök fölötti rétegben a kőrézkori leletek mellett kevés kora-vaskori is volt (IX. t. 3,4). Nagy számban találtunk edénytöredékeket nagy, csúcsos, átfúrt füllel (IX. t. 5). A zengővárkonyaikhoz hasonló sok edénytöredék között csövestalpú tálak töredékei (IX. t. 2) és vörös festésű cserepek is voltak (IX. t. 6). Agancsból készült fokost kell még említeni, amelynek élét a későbbi rézbaltákéhoz hasonlóan ívesre alakították. Az él bal sarka hiányzott (IX. t. 1). Két fő réteget lehetett megülöinböztetni: felül több kevesebb paticsrögöt és- törmeléket tartalmazó, sötét, csaknem fekete, a szétmállott paticstól sokszor barnás, vöröses színűt, majd ez. alatt sok hamut tartalmazó sötétszürkét. Az előbbiben kora-vaskori és kőrézkori edénytöredékek vegyesen fordultak elő, az utóbbiban ellenben csak kőrézkoriak voltak. A rétegösszetételt a 16. gödör ÉNy-i faláról készített metszetrajz szemlélteti (X. t. 7). A gödröket sötétszürke, sok hamut, edénytöredéket, állati csontot és más hulladékot tartalmazó föld töltötte ki. A töltelékföld mindenütt határozottan elvált a gödrök aljától és oldalától, tehát az eredeti leásást megbízhatóan meg lehetett állapítani. A gödrök alján és oldalán általában 3—10 cm vastag, barnás elszíneződést lehetett megfigyelni, amit a töltelékföldön keresztül történt beivódás idézett elő. Az I. és II. szelvényben négy sírt is találtunk. A III—

V. szelvény területére eső gödörrendszer-részletben a 19—27. és a 33—35. gödör öszszefüggött egymással (XI. t. 2). Legmélyebb volt kb. a középen levő 25. és a 26. Kétoldalt se-