Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

A MECSEK-HEGYSÉG ÉS A HARSÁNYI HEGY JÉGKORI MOLLUSCA-FAUNÁJA Hegységeink területén a jégkorszakban élt csigák elterjedési viszonyainak vizsgálatát két körülmény tette szükségessé. Az egyik az, hogy a kutatott területről az irodalomban egyetlen jégkorból (pleisztocén) származó csiga sem ismeretes, következésképpen a tanulmányomban közölt valamennyi lelőhely locus novum-ként szerepel. A másik szempont, amely a kutatott vidék pleisztocén Puhatestű-d:aunáj ának begyűjtésére ösztökélt az, hogy a Pécsi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ebből a korból semmiféle csigaanyaga sincs. Gyűjtéseimmel ezt a hiányt is igyekeztem pótolni, aminek eredményeként a tanulmányomban felsorolt 63 faj, illetőleg ennél alacsonyabb rendszertani egységet elérő jégkori MoZZusca-gyűjtemény, múzeumunk leltározott anyagát 10 363 példányszámmal növeli. Az említett főszempontok ímellett, vizsgálataim során, a témával szoros kapcsolatban természetesen egyéb problémák tisztázása is érdekelt. Az elmúlt évben ugyanis gyűjtéseim és megfigyeléseim súlypontja a Mecsek-hegység és az állatföldrajzi szempontból vele egy tekintet alá eső Harsányi-hegy recens csigafaunájának tanulmányozására esett. Ennek keretében kérdések vetődtek fel előttem: milyen gyökerekre vezethető vissza a Mecsek-hegységnek 119 fajt, illetőleg alfajt, fajváltozatot, formát számláló Mollusca-állománya, milyen elemekből alakul annak genetikai összetétele, milyen kapcsolatok fűzik azt a környék most élő (recens) faunájához? Minthogy a pleisztocén fauna a recens csigacönázis (csigatársulás) közvetlen elődjének tekinthető, úgy gondoltam, hogy közelebb visz a kérdés megoldásához, ha figyelemmel kísérem a lösz-korszakban uralkodónak tekinthető fajok elterjedését, bizonyos fajoknak mai előnyomulásához, sűrűségéhez viszonyított alárendelt szerepét, vagy éppen a vizsgálat alá vett terepről végleges eltűnését, kihalását. Rendkívül tanulságosnak ígérkezett az olyan irányú vizsgálat is, melyből a jégkorban élt csigák ökológiai viszonyaira, valamint környezeti igényeiknek gondos mérlegelésével netán az időközben bekövetkezett biotop- (élethely) és klímaváltozásokra is következtetés vonható. Az elmondottakban érintett célkitűzéseik és szempontok figyelembevételével tanulmányom nem terjedt ki az egyes löszrétegek rétegtani (sztratigrafiai) elválasztására és a netán megállapítható színtkülönbségek periodikus faunaváltozásainak jellemzésére. De nem is gondolhattam erre, mert hiszen vizsgálataim tárgya nem a nagy mélységekből előkerült fúrásminták Mollusca-együtteseinek elemzése volt, hanem az a földfelszínen, legfeljebb озак 4—5 méter vastagságban jelentkező löszképződmények faunaképeinek tanulmányozására szorítkozott. Ezért adott esetben az egyes gyűjtőhelyek rövid jellemzésénél meg kellett elégednem azzal, hogy a fekvő kőzetekre települő löszrétegeknek átlagban fél méterekre tagolható méreteit adtam meg, s minden esetben jeleztem a lösz tipikus karakterét. Gyűjtéseim során fokozott figyelmet fordítottam arra, hogy a pleisztocén faunába ne kerüljön fiatalabb,, holocén, vagy alluviális, szubfosszilis-korból származó héj. Éppen ezért különösen az olyan fajokat, melyeknek a löiszfaunában való szerepe az irodalom adatai szerint bizonytalan, csak abban az esetben vettem fel kimutatásaimba, ha azokat kifejezetten a pleisztocén korra jellemző csigák közvetlen környezetében találtam. Szigorú értelemben vett zoocönologiai megfigyeléseket vizsgálataim tárgyára való figyelemmel, a kérdés természeténél fogva nem folytattam, de a legkülönbözőbb terepeken végzett gyűjtéseim során a fajok példányszámát mindenkor -megolvastam, s az ekként begyűjtött fajokat esetenként külön fiolákban tároltam. Figyelemmel arra, hogy vizsgálataim alkalmával az egyelve gyűjtés csak alárendelt szerepet játszott, és a súlypont a tömeggyújtésre — az egyenlő menynyiisiégben kivett löszszerű anyag kimosására — esett, tekintettel továbbá arra, hogy gyűjtéseim az egyes terepeken minden ott előforduló fajra vonatkozóan egyenlő időközökben történtek, a