Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KŐRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI A PÉCSVÁRADI ARANYHEGYEN Pécsvárad környéke természeti javakban és szépségekben a Keleti-Mecsek egyik leggazdagabb része. A hegyvonulatból Pécsvárad mögött emelkedik ki a Zengő, majd kissé nyugatabbra a Hármashegy. Ez a két hegy magasságainál és tömegénél fogva egyik sajátságos alkotóeleme a tájnak (1, kép). Pécsvárad és Zengővárkony között nagy szelídgesztenye-erdő terül el (2. kép). A szomszédos Zengővárkony határában kisebb-nagyobb szelídgesztenye-ligetek váltogatják egymást (3. kép). Ezek alkotják e szűkebb vidék másik jellegzetes vonását. Az elszórt gesztenyeligetek és az egymástól távolabb egymagukban álló, sokszázéves szelídgesztenye faóriások (4. kép) arra mutatnak,, hogy itt valamikor nagyobb gesKtenyeligetek, sőt erdők lehettek. Bőven terem itt sok más gyümölcs is; szinte egyetlen magy gyümölcsös az egész határ. A hegyekből DK-i irányba nyíló völgyekben folyó patakok vízét a hegyekben vagy azok lábánál fakadó források táplálják. A patakok buja növényzetű réteket öntöznek, amelyek az állattartás szempontjából fontosak. Nem volna teljes ez a kép, ha figyelmein kívül hagynók a nagykiterjedésű erdőket gazdag vadállományukkal, vagy pl. az itt fellelhető és az őskorban oly igen fontos nyersanyagokat, amilyen a festékanyagot szolgáltató vörös vasérc (hämatit), a tűzkő és az eszközök készítésére alkalmas többféle kőzet. Ha a ma elénktáruló természeti képet visszavetítjük a múltba, akkor az a maga őseredetiségében még sokkal gazdagabb lesz, különösen a fauna és a flóra tekintetében. A kedvező természeti adottságokból kiindulva kezdtük el e vidék régészeti kutatását. Az Aranyhegy Pécsvárad és a hossizúhetényi vasúti állomás között fekszik, közel Pécsváradhoz. Csokoládépusztától a régi országúton Pécs^ várad felé haladva, az országútbői ÉNy-i irányban kiágazó dűlőutat találunk, amely a pécsbátaszéki vasút fölött átvezető ún. határhidon halad át és a volt püspöki szőlőtől kissé ÉK-re eső, ÉNy-i irányban húzódó, kies völgy irányában vezet (1. kép). K-i oldalán ÉNy—DK-4 irányú, enyhe hajlású domb van: a Diós, Ennek a volt püspöki szőlővel ÉK-i irányban szembenfekvő részén a felszíni nyomok és leletek szerint kora-vaskori település volt. Ha itt ÉK-i irányban átmegyünk a Dióson, ÉNy—DK-i irányban húzódó, sekély, eróziós völgyet találunk, Ennek ÉK-i oldalán van az Aranyhegy. Pécsváradról kiindulva а Веке alján DNy-i irányban vezető dűlőúton haladva jutunk el az Aranyhegybe és a Diósba. 1931 őszétől kezdve tüzetes vizsgálat alá vettük Pécsvárad határát. Ennek eredményeként 1932 őszén az Aranyhegyen kőrézkori lakótelepet fedeztünk fel. A föld felszínén talált edénytöredékek, tűzkőeszközök, a tűzkő gyártási hulladék, csiszolt kőeszközök töredékei, ép és törött csonteszközök, állati csontdarabok stb. vezettek nyomra. 1933 és 1934 nyarán Gombos Antal pécsváradi lakos 5800—5801. hrsz. földjén kutatóárkokat ástunk. Belőlük ugyanolyan leletek kerültek napvilágra, amilyeneket a föld felszínén gyűjtöttünk. Mindez a szokásos telephulladék,, ezért csupán csak néhány jellegzetes darab bemutatására szorítkozunk. Egy szarvasagancsból készült baltatok fokát ütésre alkalmas, tompa felületté alakították (V. t. 1.). Másik végébe lapos kőbaltát erősítettek; éle párhuzamos volt a nyéllyukkal, mert a tok másik vége keskenyebb, hogysem abba élével keresztben lehetett volna belehelyezni. Erre mutat az is, hogy egyik oldala itt törött ki, éspedig egósz szélességében. Énnek következtében vált használhatatlanná. Az 5 cm magas, emberi lábat utánzó anyagláb edény, oltárka vagy szobor lába lehetett. Anyaga szemcsés, erősen soványított agyag. Barnásszürke; kissé restaurált (V. t. 2),