Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

M. Zsolnay Margit: Zsolnay eozin üvegek

A ZSOLNAY EOZIN ÜVEGEK (LXXXI^LXXXVII. t.) A Zsolnay Múzeum anyagában lévő eosin díszítésű üvegtárgyak különlegességükkel, finom színihatásukkai mindig magukra vonták a látogató közönség figyelmét. Gyakran vetődik fel a kérdés, mikor és hogyan készültek ezek az üvegedények, kinek a kezdeiményezésére, s hogy van az, hogy a Múzeumon kívül ismeretlenek maradtak a nagyközönség részére. Ezekre a kérdésekre kívánok az alábbiakban rövid felvilágosítást nyújtani. Még az eozin feltalálását követő, egészen korai időben történt, hogy Zsolnay Vilmos ebédlőasztaláról felkapott egy poharat, — amelyből talán épp előzőleg itta meg uzsonnakávéját —, magával vitte laboratóriumába, különféle színű, kígyóvonalú eozin csíkokkal sajátkezűleg megfestette, kiégette s aatán ott őrizte kísérleti mintagyűjteményében. Élénken emlékezetemben maradt ez a színeket tisztán és élénken tükröző pohár (az égetés alatt kissé elesempült), amely később múzeumunk egyik vitrinjében kapott helyet, az első eozinok között. Nagyatyánk kutató vágya ezzel a kísérlettel ki volt elégítve. Az üvegdíszítési lehetőség, úgy látszik, tovább nem érdekelte. Mint vérbeli keramikus, saját.gyártmányainak tökéletesítésére,, technikájának ily irányú fejlesztésére összpontosította egész figyelmét és munkabírását. Ez annyival is érthetőbb, mivel ezen a téren sokkal nagyobb változatosság, csillogóbb, pompásabb színihatások elérése kecsegtetett. Ami a Zsolnay Múzeum anyagához tartozó eozin-festésü üvegedényeket illeti, azok századunk 20-as éveinek elején készültek. Az első világháború idejében, a gyári eozin festészet akkori munkavezetőjének, Csihalek Ferencnek, módjában állott mindazon adatok és gyakorlati tapasztalatok birtokába jutnia, amelyek az eozin előállításának alapját képezték. Ezen ismeretekkel felszerelve önállósította magát, Baján kis műhelyt létesített és elég sikeresen utánozta a Zsolnay eozinokat. Vállalkozása ennek ellenére nem váltotta be ahhoz fűzött reményeit. Műhelyét rövidesen bezárta, ő maga pedig visszatéri a gyárba. Még Baján megpróbálkozott Csihalek az eozinos üvegfestéssel is. Az általa bemutatott kísérleti darabok alapján vetődött fel az üvegáruk eozin festéssel való díszítésének a gondolata. Technikai nehézségek ennek nem állottak útjában, csak a dekorálásra alkalmas üvegárut kellett beszerezni. A budapesti Kossuch cégnél összeállított választék került felhasználásra. Az eredmény, mint az akkor készült darabokból megítélhető, kielégítő volt. A gyártás folyamán tapasztalták, hogy az egyes színek az üvegen nem ugyanúgy jelentkeznek, mint a cserépedényen. Javarészt nélkülözik azt a fémfényű csillogást, amely a kerámiákat, különösen a kék és zöld színűeket jellemzi. Az említett színek közül egyébként a zöld inkább sárga, a kék pedig sötétbarna árnyalatban mutatkozott. Viszont igen szép, tüzes rubinpiros tónusban világított a vörös. Jellegzetes tünet volt még, hogy az üvegen az összes színek állandóan tökéletes egyenletességben jelentkeztek, ami cserépedénynél ritkaságszámba ment. Ez abban leli magyarázatát, hogy kerámiai alapanyagú edényeknél, az azokat borító mázréteg (zománc) sajátosságaitól, főleg vastagságának az egész felületre kiterjedő egyöntetűségétől függően, sokszor ugyanazon a darabon is előfordulnak színárnyalati eltérések, míg az üvegnél maga az alapanyag — a mázat is helyettesítő üveg — teljesen homogén testet képezvén, adva vannak a színeződés állandósulásának előfeltételei. Érdekes az is, hogy ezeknél az eozinnal festett üvegeknél nagyon szembetűnő hatással van a színek érvényesülésére a megfelelő háttér. így például egy világos térítőre állított tálon egészen más a színhatás, mint amikor ilyen háttér nélkül egyszerűen keresztüllátunk a minden oldalról megvilágított üvegtárgyon. Kitűnően hatnak továbbá a homályos üvegből készült és haszálati célúknál fogva belső oldalukról erős fényhatásnak kitett lámpaernyők. Megjegyezném még, hogy elég kényes kérdésnek mutatkozott az olyan rajzminták megválasztása, amelyek üvegre alkalmazva, megfelelő hatást váltanak ki. E tekintetben az üvegek egyik-má-