Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

20 ÛEBHARDT ANTAL Brug., Arianta arbustoruim L. v. alpicola Fér. a Mecsek környékén kihaltnak tekinthető, a többi domináns faj a recens faunában él ugyan, de uralkodó szerepet sehol se tölt be. Szemlét tartva a különböző környezetigényű pleisztocén csigák fölött, logikus sorrendben, részletes faj elemzés alapján, a korabeli természeti viszonyoknak és a klímának rekonstrukciós képét kellene megadnom. Erre azonban egyrészt azért nem vállalkczhatom, mert néhány méter mélységet elérő, felszíni löszképződmény sem rétegeződébe, sem faunája alapján a szintezésre nem ad lehetőséget, másrészt mert a lelőhelyek egy része kevert faunát zár magába. Az a homályos kép, mely az egész löszfauna egységes szemrevételezése alapján kivehető, a következő körvonalakat mutatja: Mocsaras terepek a pleisztocénkor idejében is nyilván csak a hegyek talapzatánál elterülő síkságokon voltak. Erre utal az a kevés faj- és egyedszámot képviselő csiga, amely Pécs alatt, a Lauber-féle téglagyár löszképződményéből került elő. A vízicsigák megsemmisülésének valószínű okairól korábbi fejtegetéseimben már volt szó. A kétéltű Succinea-félék — mint ismeretes — általában véve víz közelében, növényeken élnek. Adott esetben azonban nagyszámú megjelenésük csaknem valamennyi lelőhelyen, nem okvetlenül a vízközelséget, hanem inkább a nyirkos, ligetes erdőt jelenti. Egyéb fajok mehett ugyanerre enged következtetni a hasonlóképpen nagy nedvességigényű Vitrea crystallina О. F. Müll., Trichia hispida L. es a Perforatella bidens Chemn. helyenként tömeges előfordulása is. A Clausilia-fajok a nedves, árnyékos erdők jelenlétét feltételezik, míg a jelenben a magas északon, Norvégiában élő, hidegkedvelő Goniodiscus ruderatus Stud., valamint a Trichia striolata C. Pfeiff. előfordulása a faunában már kifejezetten a mainál hűvösebb klímára utal. Kiterjedt cserjésekre, ligetekre enged következtetni a Fruticicola fruticum O. F. Müll., az Euomphalia strigella Drap., az Arianta arbustorum v. alpicola Fér. és a Cepaea-iféléknek szórványos előfordulása is. Számos ubiquista faj mellett az Abida frumentum Drap., Pupilla bigranata Rossm., Chondrula tridens Müll., Zebrina detrita O. F. Müll., Helicella (Helicogona) hungarica megjelenése már naposabb, melegebb, míg az Alpesek és Kárpátok magasabb régióiban, mészsziklákon élő ürcula dolium Brug. és Pupilla Sterri v. Voith. előfordulása bár napos, de hűvös klímát jelez. A fentebb felsorolt fajok környezetigényének figyelembevételével megszabott szűk keretek, amelyek között következtetéseinket megtehetjük, az alábbi természeti viszonyokra utalnak: A pleisztocén korszakban a Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy orografiai viszonyai csak anynyiban térhettek el a táj mai képétől, hogy erdőségei mélyebben nyúltak le a környező síkságra, ahol a szálerdő nedves, mocsaras bokorligetekbe, bozótos terepekbe olvadt bele. A vízben élő, valamint a hűvös, nedves környezetekben elterjedt erdei és ligetfauna az átvizsgált löszképződményeknek nyilván autochton elemeit képviseli, míg a fauna sziklalakó fajainak nagy részét víz szállította le a környező hegyekből és ugyancsak a víz és a szél együttes közreműködésével kerültek ide és keveredtek össze a primer faunával. Nehezebb feladat a pleisztocén Mollusca-fauna heterogén összetételéből a klimatikus viszonyokra, de különösen nehéz a löszképződési időknek a fauna alapján rekonstruált hidegségi sorrendjére következtetni. A mélyfúrások kőzetmintáiba zárt pleisztocén csigákkal végzett, rendkívül alapos vizsgálatok eredményei alapján azonban joggal feltételezhetjük, hogy „a pleisztocén klímaváltozások az egész magyar löszmedencét érték, ezért annak minden kellő mennyiségű maradványt tartalmazó helyén leolvashatók.

4 Minthogy pedig a Mecsek környékén begyűjtött pleisztocén Mollusca-fauna mindazokat a fajokat felöleli, amelyeknek alapján Horváth Andor kitűnő logikával a paksi fúrásmintákból előkerült csigák környezetigényének figyelembevételével a pleisztocén szintezést elvégezte, ugyancsak feltételezhető, hogy a löszkorszak makroklímájára vonatkozó megállapításai a Mecsekkörnyék természeti viszonyaira is érvényesek. 4 Horváth A.: A paksi pleisztocén-üledékek csigái és értékelésük. Állatt. Közi. 3—4. p. 171—188. 1Ö54.