Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: Egy régi tanyaépület Mohács-Szigeten

ËGY RÉGI TANYAÉPÜLET MOHÁCS-SZIGETEN 189 3. kép. Ivanacz József tanyája hogy a régi épületrésznek (istálló, pajta) más a hosszanti iránya, mint a lakórésznek (2. kép). Ezt ugyan a hozzáépítésnél nagyjából kiigazították, de az istálló udvarfelőli falának kiugrása és a pajta hátsó fala az eredeti szélességet mutatja. A szállás, az egyes épületrészek különböző kora miatt háromféle faltechnikát őriz. A legrégibb és legegyszerűbb kétségtelenül a pajta fala, amely elől és oldalt teljesen nyitott, csupán három pár oszlop tartja a tetőt. A hátsó fal azonban sövényből készült, karvastagságú farudakat fontak be frissen vágott, legallyazott ágakkal. A fonás csak mintegy másfél méter magas, felette csak a koszorúgerendába ékelt rudak jelentik a falat. — Ez a falmegoldás talán arra mutat, hogy valamikor a szállás csak nyitott, tetővel ellátott enyhely (védelmet, árnyékot nyújtó hely) volt, amelyet az északi oldalról egy fonott fal is védett. Ide kötötték a jószágot zord idő esetén, a tető alá pedig a takarmányt raktározták. Mikor elkezdték a földet feltörni, istállót építettek az oszlopokon álló enyhelyhez, amely most már pajta lett, a kezesjószág számára. A falát eövényből fonták mind a négy oldalon és kívülbelül vastagon betapasztották sárral. Az ajtó helyét kihagyták. A fal vastagsága mindenhol meghaladja az 50 cm-t. A harmadik és aránylag legfejlettebb faltechnikát az istállóhoz később hozzáépített,, szobából és konyhából álló lakórész őrzi. Ezt vert fallal készítették. Ez a faltechnika (minden bizonnyal akkor vált általánossá a Szigetben, mikor már a védőgátat megépítették, különben az évenkint rendszeresen ismétlődő áradások elmosták volna az épületeket. A védőgát megépítése előtt úgy védekeztek az árvíz ellen, hogy magasabb helyre építkeztek, ahová a víz nem ért fel. Ilyen helyre építkeztek Ivanczék is még jóval a védőgát megépítése előtt. Ezért maradt meg a tanya az 1956. évi jeges árvízkor is, amikor a környéken levő alacsonyabb szintre épített vertfalú épületek egy tői-egyik elpusztultak. A szállásnak nyeregteteje van. A padlásteret elől vesszőfonással zárták le (4. kép), hátul a pajta végénél nyitott. A pajtának padlása sincs (5. kép). Ez a tetőforma önként adódott a tetőszerkezetből, amely a szelemenes és szarufás szerkezet keveréktípusa (6. kép). Először a ház tengelyében a falra helyezték a 25x25 cm vastag mestergerendát, amely végighúzódik a szobán és a konyhán. Erre keresztben az általgerendákat fektették, két végüket a falba illesztették. A lakórész felett hat általgerenda van, mintegy 70 cm-re egymástól. Ezeknek a gerendáknak a végére szegeitek a ház két hoszszanti oldalán az ereszgerendát, amelyre a párosával összeékelt szarufák alsó vége támaszkodik, megerősítve egy-egy faszeggel. A szarufa-párokat ezenkívül a kakasülők is összetartják. A szarufák tartják a tető gerincét alkotó szelemenszerű gerendát, amelynek statikailag csak az a szerepe, hogy a nádtető gerincét tartsa. A szarufákra keresztben imindkét oldalon ötöt tetőlécet szegeltek faszeggel. Ezekre erősítették a nádat. A nádat a gerincen összefonták és a