Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: Egy régi tanyaépület Mohács-Szigeten

EGY RÉGI TANYAÉPÜLET MOHÁCS-SZIGETEN Az egyre inkább városiasodé Mohácson a régi népi építkezés objektumait ma már hiába keressük. A paraszti jellegű városrészek a századforduló idején vagy azóta kialakult polgárias építkezési stílust őrzik, amelyet a városaiasan beépített utcafrontok is hangsúlyoznak. A régi népi építkezés emlékeit — a város sajátos gazdálkodása és települése következtében — a Duna túlsó partján elterülő sziget őrzi. A város határába tartozó Sziget a múlt században még vizenyős, bokros, erdős terület volt, amelyet a Duna évenkint rendszeresen megöntözött áradásaival. A nagykiterjedésű terület kiválóan alkalmas volt a szilaj és félszilaj állattartásra és már nagyon korán kialakultak itt az állattartó szállások. Ki-ki ott épített magának szállást,, ahol akart, a legelők azonban közösek voltak.

1 1882— 84-ben megépítették a tíageti védőgátat, ezután már lehetőség nyílt a rendszeres földművelésre. A mérnökileg kimért földterületet kiosztották a város lakói közt és megindult a rendszeres földművelés a Szigetben is. Ezzel azonban a korábbi nagy állattartás megcsappant és az állattartó szállások földművelő tanyákká alakultak át. A földművelés kifejlesztésében különösen a Bácskából és Kiskunságból betelepülők jártak elől, akik olcsón vettek vagy béreltek itt földet. Legtöbbjük hamarosan meggazdagodott. A mohácsiaknak ilyenformán két házuk lett: az állandóan lakott ház a városban, és a nyári 1 A török kiűzése után a város a Szigettel együtt a pécsi püspökség birtokában volt. A város ezután évszázadokon át arra törekedett, hogy az urasági hatalom alól kikerüljön. A perek egyik tárgya mindig a Sziget használata volt. 1796-ban a két peres fél megegyezett annak közös használatában. 1848 után megint hosszú pereskedés kezdődött a birtok elkülönözés miatt, melynek végén, 1874-ben a pécsi királyi törvényszék ítéletében kimondta a város közös legelőilletményének egyenkénti felosztását. Az ítéletet azonban csak az 1884—86. években hajtották végre. Ekkor szűnt meg tehát végleg a közös legelőterület. — Fölkér József: Mohács története. Mohács, 19QQ. 1Q4—124, old, munkák idején lakott tanya, amelyet még ma is inkább szállásnak neveznek. A századforduló idején azonban ez a kettős lakás is kezdett megszűnni, mert a régi mohácsiak legtöbbje eladta a szállását a betelepülő magyaroknak és németeknek és csak a városi házát tartotta meg, a sokacok nagy része viszont a városi házát adta el és véglegesen kiköltözött a szigetbe. így a szigeti tanyák állandóan lakott házakká alakultak.

2 Több család azonban városi háza mellett a szigeti tanyát is megtartotta az idénymunkák idejére és a takarmány raktározására. Ezek a családok elsősorban városi házukat építették át, így a szigeti szállás, illetőleg tanya, a népi építkezés sok régi vonását őrizte meg. Ilyen építkezési emlék Ivanacz József tanyája, amelyet az alábbiakban mutatunk be. A tanya a Sziget Alsó-Kanda nevű részén épült. Hajdan egymagában állt, ma azonban már utcaszerűen beépítették a hosszúkás szalagtelkeket. Ivanacz József tanyatelke is hosszúkás, téglalap alakú, amelynek északi oldalán van a tulajdonképpeni szállás (1. kép). A családi hagyomány szerint a XIX. század elején építették, akkoriban azonban csak istállóból és pajtából állt. A házat, vagyis a konyhából és szobából álló lakórészt csak később építették hozzá. A későbbi hozzáépítést bizonyítja a fal építésének technikája és a tető szerkezete. Ugyanis, míg az istálló fala sövényből készült, a lakóiészt már vert fallal, viszonylag újabb faltechnikával építették, valamivel magasabb szintre, hogy az árvizek meg ne rongálják. így az egybeépített tanya függőleges metszetben meglehetősen görbe képet mutat. Tükrözi ezt a tető gerince is, amely a lakórész felett megközelítőleg vízszintes, az istálló válaszfalához érve azonban megtörik és alacsonyabban folytatódik (3. kép). Ugyancsak a későbbi hozzáépítést mutatja az is, 2 Az 1956. évi jeges árvíz ezeknek a tanyáknak többségét elmosta, ma már çsak mutatóba akad néhány,