Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

168 KODOLÁNYI JÁNOS 24. kép. A szőlő bekapálása (11. rajz.) A nyelét 100—120 cm hosszúra készítik, hársfából, bükkfából, cseresznyefából, iharfából, vagy fűzfából, kinek mi áll rendelkezésére. Akadnak olyanok is, akik készen megveszik a boltban. A családban mindenkinek megvan a kapája, megismeri a kopásáról és a nyeléről, mástán kell tartani, hogy ne rozsdásodjék. Ha jól beerősítik a nyelét, áztatni nem kell, bármikor lehet használni. Kapálás közben is tisztogatni kell, különben a ráragadó föld nehezítené a munkát. Erre a célra fából faragnak egy kis lapátkát s munka közben evvel kaparják le a földet a ka11. rajz. Kapa sal nem szívesen dolgozik, a megszokott szerszámmal könnyebb a munka. Asszony és ember egyforma kapát használ, a nyele is egyforma hosszú, akad azonban olyan család is, ahol az asszonyoké rövidebb nyelű, mert jobban hajolnak munka közben. A kapát gondozni kell, tisz12. rajz Kapatisztító párol. (12. rajz.) A férfiak zsebben tartják, a nőkén madzag van s avval a kötésükre kötik. Előfordul bádogból, vasból is. Némelyek a szőlőkaróról hasítanak le egy darabkát, avval kaparják le a földet a kapáról. Kapatisztítójuk 2—3 is van, mivel könnyen kieshet a zsebből, elveszhet. Aki nem használja, kapálás közben a szőlőkaróhoz üti a kapáját, hogy a földet leverje róla. Kapálás idején meg-megújuló zajt csap a karóhoz vert kapa a hegyben. Miikor abbahagyják a kapálást, lekaparják róla a földet, ronggyal megtörölgetik és tisztán, szárazon teszik el,