Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

166 KODOLÁNYI JÁNOS 22. kép. A vessző mellé tömik a földet 23. kép. A száraz tőke kiásása köré nyomkodják a földet (22. kép.), vízzel beiszapolják, végül ásóval föltöltik. Jó, ha a veszszőre homokot, hamuföldet tudnak tenni. Ilyenmódon végzik a kipusztult tüke pótlását is, csak akkor nem forgatnak, hanem a száraz tűkét ásóval és vermelővel kiássák (23. kép.). A vermelő igen alkalmas a gyökerek elvágására. A kiszáradt tőke helyén gödröt ásnak s miután betemették, abba teszik az új vesszőt. Szoktak ültetni kész ojtott vesszőt, de vadat is. A gyökeres ojtvány gyökerét rövidre lenyírják, mielőtt a földbe dugják, akkor belefér a lyukba, az ültetőfúró tágas lyukat nyom. A fúró a forgatott földbe jó, a kemény, megrokkant földhöz már ásó szükséges. Bújtassál is szokták a szőlőben keletkezett hiányt pótolni. Meg hagyják nőni a vesszőt, aztán gödröt ásnak és a gödörbe lehúzzák. Két évig is az anyán hagyják, akkor már erős anynyira, hogy levághatják s mint új, különálló tőke él tovább. Előfordul, hogy bújtáskor a vessző