Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

164 KÓDOLÁNYI JÁNOS 19. kép. Pince. Boda 20. kép. Lakóház és pince. Kővágótöttös Mint mondják, zsuppos pincék is voltak. Kővágótöttösön is a szőlőkben voltak a pincék, nem úgy, mint most. így emlékeznek róluk: „Egyszerű kis pincék voltak. Sok nem is volt bezárva, mert ajtaja se nagyon volt. De a bort nem lopták ám el akkoriban, ha ivott is belőle valaki, a többit akkor se bántotta." Űgy tartják, hogy a szőlő nem volt jó hely a pincék számára, inert messze kellett borért menni. Ezért, mikor a faluban építkeztek, úgy építették meg a házakat, hogy pincét is építettek alá. Azóta szüretkor hazaviszik a szőlőt, otthon préselik ki és a bort is otthon tartják. A falusi pincék vagy az utcáról nyílnak, az ablakok alá helyezett ajtónyílásukkal, vagy az udvar felől. Természetesen maradtak pincék a szőlőkben is, a szőlősgazdáknak azonban az a törekvése, hogy bent a községben a házuknál legyen pincéjük. (20. kép.)