Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Holub József: Pécs város pecsétei

PÉCS VÁROS PECSÉTJEI Ш A finoman vésett, 45 mm átmérőjű pecsét képe a székesegyházat mutatja, s így művészettörténeti szempontból is becses emlékünk, mert első képes ábrázolását őrizte meg. Ha a pecsétvéső ragaszkodott a valósághoz, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy erre az időre már sikerült rendbe hozni a törökök által 150 éven át használt, de nem gondozott templomot, s felkerültek tornyaira ismét a keresztek is. A pecsétkép alatt az 169l-es évszám olvasható két-két száma kis rózsagombbal elválasztva, — a körirata pedig két, gyöngyszemekből álló körbe foglalva: SIGILLUM MAIUS CIVITATIS QUINQUEECCLESIENSIS. A XVIII. század harmincas éveinek elején — eddigi ismereteink szerint legelőször 1732-ben — azonban új pecsét tűnik fel. A képe teljesen megegyezik az 1691-i pecsét képével, de alatta nem az 1691-es évszám,, hanem 1505 olvasható, a körirata pedig: SIGILLUM MINUS CIVITATIS QUINQUEECCLESIENSIS. Az átmérője 30 mm. (4—5. kép). Legújabban előkerült ezüstbe vésett typariuma is.

26 Ezzel a pecséttel kapcsolatban azonban csak találgatásokra vagyunk utalva. Feltehetjük, hogy eredetileg csakugyan 1505ben készült, bár a fennmaradt pecsétnyomója, úgy látszik, a XVIII. századból való. Az 1505. esztendő a püspökség történetében jelentős eseményt jelöl: ekkor került a püspöki székbe Szatmári György. Minthogy azonban kinevezése ennek az évnek a végén történt, nem hozható kapcsolatba vele, s a magyarázatát elődjével kapcsolatban kell keresnünk. Ernuszt Zsigmond püspök atyja, János 1476-ban, tehát nem sokkal fiának püspöki kinevezése után végrendelkezvén, meghagyta neki, hogy székesegyházát, amely elődeinek gondatlansága folytán jórészt tönkre ment, hozassa rendbe (restauret novis structuris, quanto magis poterit).

24 Hogy a püspök mennyiben tett ennek eleget, nem tudjuk, de abból, hogy a vár erődítményeit kijavíttatta — 26 A pécsi káptalan levéltárában két városi kiadványon maradt fenn: 1732, IV, 10 (Fase. CXCIV, n° 19) és 1747, VI, 16 (Fasc, 490). — A Cerographia Hungáriáé (Tyrnaviae, 1734) így írja le: „ ... cathedralem divi Petri basilicam nominis sui, ut quidem videtur, indicium ас parentem, quia quaternis maioribus sacellis ac totidem templis circumdatam atque inde veluti ecclesias efformantem pro insignibus sumpsit" (181). — Petrovich Edének, a püspöki és káptalani levéltár őrének, aki szíves volt figyelmemet erre s az alább ismertetendő másik pecsétnyomóra felhívni, értékes közléséért őszinte köszönetet mondok. — A pecsétkép rajzát megtaláljuk Podhradszky József Sciagraphia sigillorum omnium liberarum et regiarum civitatum c. kéziratos munkájában is (Az Orsz. Széchényi Könyvtár Kézirattára, Quart. Lat. 189, 47). 27 Zalai okit., II, 67. bizonysága ennek az a címerevei díszített vörös márványtábla, amely a várkapu fölött volt elhelyezve —, azt következtethetjük, hogy resturáltatta a székesegyházát is. Lehet, hogy ez épp abban az évben fejeződött be, amikor meghalt,, s abból az alkalomból készült az új pecsét, amely a város büszkeségét, az új pompájában díszlő székesegyházat mutatta. Különben is az erődítmények ábrázolása általában a XV. század végéig szerepel a városi pecséteken, s így az új divatnak is része lehetett ebben a változtatásban.

28 Ebben a magyarázatban az első pillanatban volna valami valószínűség, de ha közelebbről vizsgáljuk, azt találjuk, hogy nem állhat meg. Azt még el tudnók képzelni, hogy az 1505-ben készült pecsét typariuma valami módon megmaradt és váratlanul előkerült: a püspökkel együtt elmenekült bíró 1543-ban elvitte magával, s átvészelte a nehéz 150 évet a püspökség alapítólevelének 1404-i átiratával együtt, amely ma szintén a püspöki levéltárban őriztetik. Ámde hogyan került ez esetben már az 1691-i pecsétre a székesegyház képe teljesen úgy,, mint az 1505-i pecséten látható, ha akkor még nem isimerték, ha pedig ismerték, miért vésették rá az 1691-es évszámot? Marad még az a feltevés, hogy az 1691-ben készült pecsétnyomó elveszett vagy valami okból használhatatlanná vált, — gondolhatunk az 1704ben pusztító tűzvészre is —, s az új pecsétre az 1505-ös évszámot vésették. Hogy miért, magyarázatot erre is találhatunk. A város 1703-ig, a kamarai igazgatás alatt szabad, királyi városként szerepelt, s így nehezen tudott abba belenyugodni, hogy az 1703-i királyi adománylevél, amely elrendelte a püspökség földesúri jogainak teljes visszaállítását, Pécset ismét visszahelyezte a földesúri városok sorába. A város ebbe nem akart belenyugodni, mert úgy tudta, hogy régi kiváltságai voltak, melyeknek eredete I. Endre király idejéig megy vissza, és hogy II. Ulászló idejében ismét kapott kiváltságokat, amelyeket I. Ferdinánd megerősített, miután az Ulászlótól kapott privilégium 1526-ban megsemmisült.

29 Ezt a közfelfogást akarták volna tehát az 1505-ös évszámmal bizonyítani. Ha azonban csakugyan az 1505-i pecsét után készült az 1691-i pecsét, akkor elesik természetesen az a következtetés, amit fentebb említettünk, hogy ti. az 1691-i pecsét a már restaurált székesegyház képét mutatja. 28 Darvassy i. m. 21. 29 Babies András i. m. és na., Pécs város szabad királyi rangra emelésének története 1703—1780 (Pécs Múltjából 2. Kny. a Történetírás 1937. évi folyamából).