Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Parádi Nándor: Beszámoló a pécsi Tettyén az 1957. évben végzett ásatásról

À TETTYÉN VÉGZETT ÁSATÁS Ш kemence helyezkedett el, amelynek kb. 2

/

3-át későbbi, újkori beásással keresztülvágták

23 (4. kép, LX. t. 2). A kemencét a tufába vájták be és belsejét agyaggal tapasztották. Fenekébe apró kődarabokat tapasztottak. Boltozatának alsó része helyenként megmaradt.

24 A kemence előtt a ház padlózatánál mélyebbre ásott, a kemence szájához kapcsolódó ovális előtér helyezkedett el. A ház ÉNy-i felében körtealakú, DK-i sarkában pedig lejtős lejáratú — a beásott ház fala alá nyúló — vermet találtunk (4. kép, LX. t. 3). A négyszögletes alaprajzú ház is a mésztufába mélyed. Méreteiben és alaprajzilag is az ország különböző részein kiásott házakhoz (Tiszalök—Rázom, Ete, Répcevis, Visegrád, Szarvas— Rózsás, Esztergom—Kovácsi) hasonlít.

23 Legközelebb állhat hozzá az etei ház és a tiszalök-rázomi házak közül az, amelyeknél az ágasfa a lejtős lejárat felőli oldalán van.

26 Sajnos a ház fölött végighúzódó palota alapozása alatt a tetőszerkezetet tartó ágasfák helyét nem tudtuk megkeresni. A ház beásott négyszögén kívül eső részen (Ny-i oldalán) cölöp- és karólyukakat találtunk. A ház ÉNy-i sarka közelében levő kemence már nagy méreteméi fogva sem tartozhatott a házhoz. Itt is a Tiszalök—Rázompusztán feltárt házakhoz hasonlóan a használaton kívül helyezett ház gödrét és földfalát használták fel a kemence kialakítására.

27 A feltárt kemence az elmondottak alapján szabadban levő külső kemence lehetett. A háznak a kemencéjét nem találtuk meg. A házban talált két verem közül a körtealakúbői egy ovális, lapos, megmunkált kő is előkerült. Kívülről koromréteg borította. Lehetséges, hogy ezt is lepényféle sütésére használták.

28 33 Reéh Gy. i. m. 135. és Hantos Gy., Vázlatok Pécs földrajzához (Bp. 1940) 56., is említik a kincskeresők turkálásait. 24 Az 1. kutatóárok ÉNy-i sarka közelében és a foldbeásott ház lejárata mellett is átégett tüzelési felület mutatkozott. Ezek kibontására azonban már nem került sor. 25 Méri I., Arch. Ért. 79 (1952) 58., 2. kép I—VIII., 3. kép А—В., 4. kép A. — Csalogovits J., NÉ 29 (1937) 322—325., 1—2. ábra. — Nováki Gy., Arch. Ért. 83 (1956) 51—52. — Héjj M., Visegrád (Bp., 1956) 9. — Az 1956. év régészeti kutatásai (Régészeti Füzetek 9.) MNM — Történeti Múzeum 1958. Kézirat gyanánt. 52—53. Kovalovszki Júlia ásatása. — Uo. 44. Szabó György ásatása. 23 Méri I., i. m. 58., 2. kép VI. b. — Csalogovits J., i. m. 324., 1. ábra. 27 Méri I., i. m. 60. ï3 Méri I., i. m. 59. Az ásatás során aránylag szerény és kevés leletanyag került elő. A ház földjéből, a kemence bolygatatlan részéből, a kemence előteréből, valamint a két veremből ugyanaz a leletanyag került elő (LXI. t. 1—7, LXII. t. 1—5). Legnagyobb részük fazék és bögre töredéke. Ezek kézikorongon készültek. Az egyik kézzel formált edény töredékének látszik (LXII. t. 4). Általában barnás-szürke és vöröses-barna színűek. Kihajló tagolatlan peremük széle szögletesre formált. Díszítésük változatos; leggyakoribb a fésűs hullámvonalas bekarcolás (LXI t. 4—5), amely néhány töredéken vízszintes, fésűs bekarcolással váltakozik (LXII. t. 2—3). A LXI. t. 4 alatti aránylag zömök formájú fazék szájnyílását belül is fésűs, hullámvonalas bekarcolás díszíti. Ugyanilyen díszítésű edény ismeretes a zalavári ásatásból.

29 Két töredéken csigavonalas bekarcolás (LXI. t. 1—2), egy másikon széles közökkel kétsoros bekarcolás látható (LXII. t. 1). Ezenkívül sűrű vízszintes bekareolásos töredéket is ismerünk (LXII. t. 5). A házban levő I. veremből római fűtőcserép (LXIII. t. 4) és néhány tégla töredéke is előkerült. A fentiekben említett edénycserép töredékekhez hasonlókat magyarországi hiteles ásatásból ma még kevéssé ismerünk. Legközelebb állnak hozzájuk a zalavári ásatáson előkerült edények.

30 Ezek, valamint több szórványosan előkerült lelet alapján korukat a IX—

X. sz-ra tehetjük, de valószínűleg még a XI. sz-ban is használatban voltak. A ház ÉK-i részében a későbbi beásásból egy csontár

31 (LXII. t. 6) és csigacsontok (astragalos) is kerültek elő. A csigacsontok közül csupán egy darabbal kívánok foglalkozni (LXII. t. 16). Ezen a darabon Y alakban befúrt lyukat láthatunk. Az egyik oldaláról befúrt két lyuk a másik, ellenkező oldalról befúrt harmadik lyukkal középen találkozik. A befelé keskenyedő lyukakon kopást nem találunk. Az egyik sághegyi csonton is átfúrt, közepe felé szűkülő lyukat láthatunk.

32 László Gyula szerint valamilyen anyagot önthet29 Fehér G., Acta Arch. Hung. 4 (1954) 37. t. 30 Fehér G., i. m. 257—262. 35—38. t. 31 A csontár korát — mivel későbbi bolygatásból került elő — nem tudjuk megmondani. Használatuk a középkorban kimutatható. Lásd: Méri I., Arch. Ért. i. m. 61. XVIII. t. 1—2. és 81 (1954) 148. XXXIII. t. 5—7. Valószínűleg bőrlyukasztásra használták. 32 Gy. László., Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. AH. 34. (Bp. 1955) 37. kép. 2—

2/a. László Gy. az avar csontkarcolatokkal való rokonságuk miatt az avarkorra keltezi. I. m. 150. 9*