Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Parádi Nándor: Beszámoló a pécsi Tettyén az 1957. évben végzett ásatásról

BESZÁMOLÓ A PÉCSI TETTYÉN 1957. ÉVBEN VÉGZETT ÁSATÁSRÓL Pécs egyik tájképi szépségű része, a Mecsek DK-i oldalán elterülő Tettye. A három oldaláról védett, D felől nyitott völgy igen alkalmas volt a megtelepedésre. A régmúlt időknek ma már csak igen kevés nyomát találjuk meg itt; a terület É-i fennsíkján csupán Szathmáry György palotájának romjai emlékeztetnek az egykori életre, Pécs e kevéssé iismert részén 1957-ben rövid ideig tartó ásatást végeztünk.

1 Mielőtt rátérnék az ásatás eredményeinek ismertetésére, szükségesnek tartom, hogy röviden áttekintsük, hogy mit tudtunk eddig a palotáról. A palotát a magyarországi renaissance kor egyik kiemelkedő alakja, Szathmáry György, pécsi püspök korában (1505—1521) építtette.

2 Pécs elfoglalása után (1543) a török derviskolostornak használta. A terület — a fennsík és az itt eredő forrás és patak is — ettől kapta máig is használatos Tettye (Tekla — kolostor) elnevezését.

3 Pécsnek a töröktől való visszafoglalása után Yecchi Gábor, Pécs város parancsnoka kapta ajándékul. Feltehető, hogy a palota a visszafoglaláskor erősen megsérült, mert ekkor már romként említik. 1701-ben a pécsi káptalan, 1780-ban pedig a város tulajdonába került. A palota épen maradt része ekkor a városi erdészek lakóhelyévé lett. A XIX. sz. első negyedétől kezdve a palota teljes pusztulásnak indult, 1830-ban a város engedélyt adott lebontására, azonban a jó habarcs miatt a falakat nem tudták szétbontani. 1897-ben a leomlácsal fenyegető fair eszeket lebontották, majd 1904-ben egy ünnepély bevételeiből a még 1 Az ásatást Fülep Ferenc vezette. Rövid ideig Fehér Géza is résztvett benne. Az előkerült leletanyag és az ásatás eredményeinek közlésre átengedését ezúton is hálásan köszönöm. 2 A palota történetét az okleveles anyag, valamint a palota ma is látható részeinek vizsgálata alapján Reéh Gy., PBMÉ 4 (1911) 127—136., és Gosztonyi Gy., Építészet 3 (1943) 88—90. foglalta össze. 3 Klemm A., Pécsi helynevek. (Pécs. 1935) 8—9. álló falrészeket konzerválták. A palota nagyjából ma is ebben az állapotában van.

4 Az egyemeletes épület alaprajza U alakot mutat. (1. kép.) Az épület szárnyai D felé nyitott udvart fogtak közre, amelyet D-en — a ma is látható maradványokból ítélve — aránylag magas kőkerítés zárt le.

5 A palotát — ahogyan a D-i oldalán látható — mésztufára alapozták.*'' Kőből épített falaihoz téglát csak az ajtók és ablakok falazásánál használtak.

7 A fal vastagsága a földszinten 90 cm, az emeleten vékonyabb. A palota mennyezete az ÉK-i sarkon levő helyiség kivételével lapos volt; a gerendák fészkei ma is láthatók. Az ÉK-i sarkon levő helyiség tükörboltozatos lehetett, amely gyámkövekre támaszkodott. A palota DK-i sarkán a fal oldalához torony maradványai kapcsolódnak. Az eltérő falazás alapján már Gosztonyi is felvetette, hogy a torony későbbi időben épült.

8 Alapozása a palotáéhoz hasonlóan kőből, felmenő fala viszont téglával kevert kőből épült. A tornyot 220 cm-re, a palotánál 110 cm-el mélyebbre alapozták. Ma már csak néhány építészeti részlet alapján alkothatunk képet a palota egykori gazdag kiképzéséről.

0 Az ÉK-i sarokhelyiség tükörbol4 A patkóalakúra kiegészített nyílások a palota egykori állapotáról hamis képet keltenek a nézőben. 5 Az aránylag magasra épített kőkerítésből arra következtethetünk, hogy íves nyílásokkal tagolták. 6 Böckh J., Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. Különlenyomat a M. kir. Földtani Intézet évkönyvének IV. kötetéből. 1876. 229. — Megfigyeléseink szerint a palota K-i falalapozásának árkát részben a mésztufába ásták be. 7 A téglák mérete: 27 X 14 X 5 cm. 8 Gosztonyi Gy., i. m. 89. 9 Az építészeti részletek elpusztulása nagyrészt a XIX. sz.-ra és napjainkra tehető. Reéh Gy. 1910-ben még azt írja, hogy „pár évtized előtt még látható volt a romok oszlopfőin a liliomos és rózsás Szathmáry címer". I. m. 130., a díszítési részletek leverése: 133—134. 9 J. P. Múzeum