Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)
Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető
122 FÜLEP FERENC A szórványleletként múzeumba került anyagban előforduló bronzserpenyő keletkezési idejével már foglalkoztunk. 178 Radnóti szerint datált sírleletekben az ilyen serpenyők általában az I. sz. végén, II. sz. elején fordulnak 179 elő, ami a fenti időmeghatározásunikkal összevág. Feltevése szerint ez a forma nem élhette túl a II. század közepét. 180 Temetőnk két zárt discusú firmamécseserői (4. ábra 3,, 5 és 5, 4) Iványi azt állapítja meg, hogy ezek kb. Traianusig voltak használatban. 181 Tekintettel a temetőben lévő egyéb észak-itáliai árura, volutás mécsesünket ugyancsak északitáliai eredetűnek kell tartanunk. Ezek még a II. században is előfordulnak, 182 és általában Hadrianus idejében tűnnek el a használatból. 183 Az 5, 8 számú vékonyfalú szürke fogasdiszű bögre és az 5, 24 számú barbotin díszítésű edények használata : ugyancsak átnyúlik a II. századba is. Bónis Éva Poetovioból, Győrből, Szőnyből és Aquincumból említ ilyeneket a II. századból, zömmel Hadrianus idejéből. 184 Előfordul egy töredék az I. század végével kezdődő balatonaligai telepen is. 185 A Bónis által közölt laibachi példánnyal 186 többek között LMV bélyeges Po-vidéki terra sigillata csésze 187 került elő. A barbotin- és fogasdiszű bögrék a II. sz. folyamán továbbra is jönnek hozzánk Itáliából. 188 Az 5, 27 alatt közölt, terra sigillata formára visszamenő lapos tányér, az 5,, 5 és 5, 23 alatt említett tányérok, ill. tálak ugyancsak nem mondanak ellent a temető I. sz. végére, a II. sz. elejére való datálásának. A temetőben előforduló kékesszínű üvegbalsamariumok — az egyéb észak-itáliai anyagból következtetve — Aquileiából kerültek hozzánk. 189 Temetőnk korát tehát Domitianus korától Hadrianus uralkodása végéig terjedő időre tehetjük. 178 Vö. 114. lap. 179 Radnóti A., DissPann. 53., 12. j. 180 Uo. 181 Iványi D., i. m. 16. — Mócsy A., i. m. 188. 182 Iványi D., i. m. 11. szerint Vindonissa I В és С típus Aquincumban ugyanabban a sírban Claudius, Vespasianus és Traianus érmekkel együtt, külön sírban Vespasianus, Domitianus, Traianus és Hadrianus éremmel és dél-galliai terra sigillatával fordul elő. 183 Mócsy A., i. h. 184 Bónis Ê., DissPann. 20—21. Szőnyből későbbieket is felsorol. 185 Bónis Ê. szíves szóbeli közlése. 186 Bónis É., i. m. 144. XX. t. Nr. 27/1. Laibach (Ljubljana), Wiener Strasse-i temető, 481. sír. 187 Uo. 484. sír. 188 Uo. 20. sk. — Mócsy A., i. m. 189. 189 VÖ. Mócsy A., i. m. 189. Egyes edényeken bekarcolt bélyegek találhatók, így az 1, 2 számú amphorán retrográd tN betű, az 1,3 számú korsón, az 5, 9 számú urnán és az 5, 15 számú kis amphorán N betű, a 2,,5 számú korsón X, végül a 2. 6 számú urnán X és N alakú bekarcolások. Ezek a teljesen azonos jellegű 'bekarcolások összekötő láncszemét képeznek az 1. éls 2. sír anyaga és az 5, 1—46. szám alatt felsorolt, szórványként bekerült anyag között. De támpontot adnak a korábbi anyagból jól levezethető és a cserszegtomaji temetőben hiteles sírból előkerült, kis kétfülű amphorák csoportjának, a La-Tène jelleget .megőrző 5, 9 számú urna, valamint az egyfülű, besimított díszítésű korsók csoportjának összetartozására is. Mivel ezek az edények nem egy sírból kerültek elő, hanem mind az 1. és 2. sír,, mind pedig a szórványanyag tartalmaz ilyen bekarcolással ellátott edényeket, feltételezhetjük, hogy ezek a jelzések nem az edény tulajdonosától, hanem inkább készítőjétől származnak. Ha a vasasi temető komponenseit vizsgáljuk, azonnal szembetűnik a fentebb már részleteiben vázolt észak-itáliai összetevő. Ez részint kereskedelmi kisugárzással magyarázható 190 , sokkal inkább azonban azzal, hogy a temetőnkhöz tartozó telep, amelyet a közelben a vasasi állomásnál sejtünk, közvetlen a Sopianae-Aquincum főútvonal mentén feküdt, Sopianae és a Hosszúhetényben kiásott villa között 191 , s így a telep lakói a limesút kiépülése folytán közvetlen kapcsolatba kerülhettek az italikus elemekkel, 192 -ikiktől a fenti észak-itáliai árukat átvehették. Italikus elemeknek Sopianae-ban való letelepedését az I. században Mócsy a személynév anyag alapján is kimutatta. 193 Anyagunkban a másik igen jelentős komponenst a helyi elemek jelentik. Ez megnyilatkozik elsősorban a kerámiában. A 2. sírban (2, 6) és a szórvány anyagban talált (5, 9) urnák formái a késő-La-Téne hagyományokban gyökereznek. Az 5, 9 urna számos megfelelője ismeretes a tessmi sírmezőkből, 194 ahol — Ch. Simonett megállapítása szerint — a gall tradíciók igen erősen érvényesültek még a kora-római időkben. 195 De 190 Barkóczi L., FA 8 (1956) 76. 191 Graf A., Übersicht der antiken Geographie von Pannpnien. (Bp. 1936) DissPann. II. 5. 119J120., Hetény-Puszta (140.). tov. irod. — Bombay J. ásatása, publikálatlan. 192 Barkóczi L., i. h. 193 Mócsy A., Pannónia lakosságának története a markomann háborúk előtt. Kézirat, sajtó alatt. — Barkóczi L., i. m. 76., 51. j. 194 Simonett, Ch., i. m. passim. — Lásd 114., 110. j. 195 Simonett, Ch., i. m. 22.
