Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető

A VASASI KORA-CSÁSZÁRKORI TEMETŐ 121 Tekintve, hogy az 1. sírban a sírgödör alján, amelyet módunk volt átvizsgálni, sok hamut találtunk, feltehető, hogy a máglya maradványait az urna körül helyezték el a földön.

166 Az 1. sír nagy edénye (3. ábra 1,1) a sírbahelyezéskor már csonka volt. A 2. sírban a délgalliai terra sigillata edénynek (3. ábra 2, 1) csak egy kis töredéke volt a sírban; a 3. sírban a rosszminőségű Po-vidéki terra sigillata csésze (3. ábra 3, 2) töredékeiből az edény nem állítható össze, oly sok hiányzik belőle. Az ugyanitt talált 'mécses (4. ábra 3, 5) egyik része a sír Ny-i, a másik a K-i felében feküdt, bár a sír bolygatatlan volt, Ezeket az edényeket tehát törött állapotban helyezték el a sírban, illetve csak egy kiísi töredéket tettek bele, mint pl. a délgalliai terra sigillata esetében. Temetőnkben négy darab római pénz került elő, amelyek bizonyos időbeli támpontot adnak temetőnk keletkezéséről: Vespasianus nagybronza 71-ből, Domitianus 3 db. középbronza 76ból, 80—81-ből és 85-ből. Vespasanius érme tehát terminus post quem-et nyújt a temető keletkezési idejére vonatkozólag, bár nem lehet kizárm annak a lehetőségét sem, hogy egyes sírok a temetőben korábbiak, mint az 1. sír, amelyben ez feküdt. Az 1. sírból Vespasianusnak ez az érme Domitianus 80—81-ben kibocsátott véreiével együtt jött elő, tehát ez a sír 80—81 után keletkezett. Mindkét pénzt kopott állapotban helyezték a sírba; a 80—81-ben vert pénz is bizonyos ideig használatban volt, tehát a sírok néhány évvel 80—81 után keletkeztek. A másik két érméről azt sem tudjuk, vajon együtt vagy külön-külön találták-e, így közelebbi kormeghatározásra nem alkalmasak. Domitianus 76-ban vert középbronza erősen átégett példány, feltehető, hogy átégése a halotthamvasztás alkalmával történt. A temetőben a Domitianus utáni uralkodók veretei hiányzanak még a szórványleletek közül is. A 2. sír anyagában a Po-vidéki terra sigillata csésze együtt fordul elő a dél-galliai terra sigillata edény töredékével: a 3. sírban ugyancsak terra sigillata csésze töredékei (utánzatok) fordulnak elő. A kutatás általában azt tartja, hogy a Po-vidéki terra sigillata áru Claudius után eltűnik a piacról.

167 Juhász Claudius korával lezárja ezeket Brigetioban és óvatosan csak azt mondja, hogy esetleg még tovább is használatban lehettek.

168 Hasonló a véleménye a „planta pe166 Vö. Mócsy A., i. m. 188. 167 Nagy L., Arch. Ért. 45 (1931) 267—268. — Juhász Gy., i. m. 6. i

68 Juhász Gy., i. m. 6—7, dis"-es bélyegekről is.

169 Valamivel későbbi időpontra tolta ki a Po-vidéki anyagnak az Alpoktól keletre eső országokba irányuló kivitelét Koblitz.

110 Adonyban és a legkorábban megszállt táborokban általában megtalálhatók és használtuk Domitianus korával szűnik meg.

171 A szombathelyi temetőben előforduló Po-vidéki terra sigillata utánzatokat — „planta pedis"-es keretben Q S P bélyeggel — Nerva idejére datálja Mócsy.

172 A vasasi temető tehát fontos adatot nyújtott a Po-vidéki terra sigillatáknak az I. század utolsó harmadában való használatára és az ugyancsak dél-galliai anyaggal együtt talált dunaszekcsői leletekkel együtt bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Claudius után nem következett be a Po-vidéki anyag importjának a megszűnése Pannóniában. A 2. sírban előkerült dél-galliai terra sigillata töredék az egyik La Graufesenque-i műhely terméke.

1

;

73 Galliából kerülhetett ide a 3. sír egyik fibulája is

174 (4. ábra 3, 19). A terra sigillata edények együttes előfordulása és a galliai fibula megjelenése jelzik azt az időt, amikor az észak-itáliai importárut a délgalliai sigillata műhelyek termékei váltják fel Pannóniában.

175 Ez a folyamat ezen a területen, a vasasi temető tanúsága alapján, az I. sz. végén következett be. A galliai terra sigillata térhódítását az Alpoktól keletre eső országokban Koblitz is az I. sz. fordulója körüli időkre teszi.

1 Tö Ami a feltárt három sír egymáshoz való viszonyát illeti: az 1. sírban feküdt a fenti két érem (71-ből, ill. 80—81-ből), a 2. sírban Povidéki terra sigillata csésze és a dél-galliai edénytöredék, a 3. sírban pedig a Po-vidéki terra sigillata utánzata. Az egyes sírok anyaga tehát kronológiai szempontból meglehetősein összhangban van egymással. Az 1. sírban talált trombitafejes, ezüst niellóval díszített fibula kifejlődését Kovrig

177 a II. sz. elejére teszi. 169 Uo. 5. — Oxé, A., Arretinische Reliefgefässe vom Rhein. (Frankfurt a. M. 1933) Mat. z. röm.germ. Keramik, V. 12. — Va., Frühgallische Reliefgefässe vom Rhein. (Frankfurt a. M. 1934) Mat. z. röm.-germ. Keramik, VI. 10. 170 Koblitz, H. F., i. m. 386. sk. 171 Barkóczi L. — Bonis Ê., Acta Arch. Hung. 4 (1954) 144. 172 Mócsy A., i. m. 186—187. 173 Vö. 107. lap. 174 Vö. 110. lap. 175 Juhász Gy., i. m. 8. 176 Koblitz, H. F., i. h. 177 Kovrig I., i. m. 18. — RLiö XVIII (1937) 86, 41. Trombitafejes fibula Carnuntumból I, sz. — Uo. tov. irod,