Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető

114 FÜLEP FERENC 3. Világosszürke, sima felületű, kétfülű kis amphora (4. ábra 5, 3 és LII. t. 4). Az edény alsó részén sötétebb, szürke festés nyomai, egyébként az edény felülete erősen kopott. A perem fölé emelkedő, tagolt fülei közvetlen a perem alól indulnak ki. A perem alól besimított vonalkötegek futnak a vállán körülfutó, bemélyített vonalig; ez alatt besimított zegzug vonal.

101 Az edény törött. M: 11, Szá: 8,5, Tá: 5,2 cm. 4. Vörösszínű firmamécses (4. ábra 5, 4 és LIII. t. 1). Discusa zárt. Az orrán lévő égőnyílás körül kormos, füstös. Talpán koncentrikus körökkel övezve COMVNIS felirat. H: 10,8, M: 3,3, Tá: 4,8 cm. Iványi XV. típus.

102 Loeschcke Vindonissából közöl egy olyan példányt, amelynek Communis bélyegében az ,,I" éppen úgy beleolvad az ,,S"-be, mint a miénken.

103 5. Barnásvörös, erősen csillámos agyagból készült tál (4. ábra 5, 5 és LV. t. 4). Felülete sima volt, de erősen lekopott, érdes (pereme kiegészítve). M: 6,7, Szá: 16, Tá: 5,6 cm. Megfelel Hunyadi 10. típusának,

104 amelyet a késő La-Tène jellegzetes formájának tart. Két centrumát tartja számon: Budapest környékét és a Szerémséget. Számos ilyen tálat sorol fel Tabánból és Békásmegyerről. A tabáni és gellérthegyi anyagban több ilyen formájú példányt találunk;

105 úgyszintén előfordul — többek között egy téglaszínű is — a balatonaligai, I. század végéről származó telepen is.

106 Hunyadi a vidékünkhöz közeleső szerémségi központ mellett Eszékről, Szekszárdról és Tolna megyéből is említ ilyen tálakat. Ez a forma a késő-La-Tene-ben általánosan elterjedt.

107 6. Nyersszínű, finoman iszapolt agyagból készült korsó oldal és talptöredékei (9 db). Porlékony, erősen kopott darabok (5. ábra 5, 6). 7. Sötétvörös, szemcsés, csillámmal erősen kevert agyagból készült, érdesfelületű kis bögre töredékei (5 db) (5. ábra 5, 7). 8. Világosszürke, finoman iszapolt agyagból készült,, vékonyfalú bögre töredékei (5. ábra 5, 8 és LIV. t. la-c). Felületén sötétszürke, erősen lekopott festés nyomai. Díszítése: kettős vonallal határolt vízszintes mezőben fogaskarcolt díszítés, alatta vízszintes mezőben barbotin-szerűen 101 Vö. 1. sír 2. és 5, 15. 102 Iványi D., i. m. 13. 103 Loeschcke, S., i. m. III. t. 772. — A pozitív, tömör ősmintáról legutóbb Mócsy A., i. m. 188. — A zárt discusú mécsesekről vö. 3. sír 5. ш Hunyadi I., i. m. 131—132. 14. kép 10. 105 Bonis É. tabáni és gellérthegyi cédulaanyagából. 106 Bonis Ê. 1952. évi ásatása. 107 Hunyadi I., i. h. applikált, keskeny léctagok és dudorok, amelyek egy része letöredezett; alatta újból fogaskarcolt díszítésű, majd díszítetlen mező. Erősen töredékes. M: 6, Tá: 3 cm. Bónis Poetovioból és Laibachból közöl hasonló darabokat.

108 Előfordul Gserszegtomajon is.

109 9. Homokkal erősen kevert, sárgásbarna agyagból készült, kisebb méretű urna (5. ábra 5, 9 és LV. t. 1). Felülete szürkésbarna, érdes. Oldalán bekarcolt N betű. Erősen törött állapotban. M: 17,2, Szá: 10,8, Tá: 7 cm. Ez az urnatípus igen nagy számban van képviselve a tessini I. századi sírmezőkben,

110 ahol teljesen azonos példányok is előfordulnak. 10. Bronzserpenyő (5. ábra 5, 10 és LVI. t. 1э-с). Pereme megvastagodott, nyele szintén vastag, öntött. Alján vastag, öntött talpgyűrű. Nyelén kis, hosszúkás lyuk volt, amely két végén köralakban kiszélesedett. A lyuk mellett a nyélen eléggé elmosódott mesterjegy: .. NSI EPAPROD... (L. Ansius Epaphroditus). Az edényt kívülről szép zöld patina borij

ta; belseje vörös, a patina itt hiányzik. Törött,, rossz fenntartású. H: 22,2, Szá: 13,8, Tá: 5,9, M: 3,3 cm. Serpenyőnk megfelel Radnóti IV. t. 19. típusának. Ezekről már Wülers megállapította, hogy fürdési felszereléshez tartoztak.

111 Ezek a kis serpenyők Itáliában, Capuában készültek és onnan terjedtek el a provinciákban.

112 A mi példányunk nyele letörött. Nyelük piskóta alakú, és végén kis gomb ül.

113 Hasonló példányt közöl Ch. Si~ monett is a tessini sírmezőkből.

114 L. Ansius Epaphroditus mester edényei Pompejiben nagy számban kerültek elő.

115 Működé108 Bónis É., i. m. 130. XIX. t. 24. Poetovioban u.ebben a temetőben Nerva középbronza. 109 Szántó I., i. m. 56. XVII. t. 26. — 24. sír 3. 110 Simonett, Ch., i. m. 42—43. 18. kép. 24. sír. (Tiberius pénzzel együtt) Locarno—Muralto, Passali; 61—62. 40. kép. 5. sír Muralto, Liverpool; 66. 45. kép 1. 11 sír. uo.; 83. 65. kép 15. sír, uo.; 127. 107. kép 2. 13. sír (Tiberius pénzzel együtt) Minusio, Cadra; 128. 110. kép 1. 20. sír (Domitianis pénzzel együtt) uo.; 155. 132. kép 1. 19. sír, uo.; 157. 135. kép. 2. 24. sír, uo.; 159. 136. kép 4. 26. sír (Marcus Aur. pénzével együtt), uo. 111 Willers, H., Neue Untersuchungen über die rom. Bronzeindustrie von Capua u. von Niedergermanien. (Hannover 1907) 72—73. — Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Bp. 1939) DissPann. II. 6. 52. skk. IV. t. 19. 112 Willers, H., i. h. — Radnóti A., i. h. tov. irod. 113 Wülers, H., i. m. 72. 42. kép. — Radnóti A., i. m. IV. t. 19, 114 Simonett, Ch., i. m. 57. 34. kép 1, 2. 115 Wülers, H., i. m. 86—87. közli a mester jegyével előkerült edények listáját.