Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető

106 FÜLEP FERENC zése azonos lehetett Bónis XVIII. t. 22. típusával.

19 17. Barna mécses töredékei (2 db) ; discusa és talpa törött. Talpán hármas körkörös keretben [F] RONTÓ bélyeg

20 (3. ábra 1, 17). 18. Trombitafejes bronzfibula (3. ábra 1, 18 és LVIII. t. 4). A trombitafejet vékony ezüstdrót vette körül (csak kis töredéke van meg), fejét ezüst nielló díszítette, amely egy helyen fonott lánc alakjában maradt meg. Az ezüst berakás a fibula vállától sugarasan kiindulva borította be a trombitafejet. Kengyelén korongalakú gomb ült,, amelynek szélén -— bizonyára a körülfutó ezüst drót helyeként —• kis csatornák láthatók. A gombon ezüstözés nyomai. Lába rövid; makkalakú gombban végződik. Tűtartó ja keskeny; áttörve nincs. H: 2,8, Sz: 2,6 cm. Fibulánk a trombitafejes fibuláknak abba a csoportjába tartozik, amelyeket ezüst niellóval díszítettek (Kovrig VII. t. 70 típus). Kovrig véleménye szerint ez a típus Pannóniában és Noricumban fejlődhetett ki az i. u. II. sz. elején.

21 Patek szerint az ezüst nielló díszítés Pannónia déli részén az illyr kultúra befolyása alatt álló területekre jellemző és feltevése szeriint ezeket a példányokat Sisciában állíthatták elő kereskedelmi célból.

22 19. Bronz gyűrűk (2 db). Egyik kör, másik ovális alakú, kerek átmetszettél.

23 A: 2,5, 2,2 cm (3. ábra 1, 19 és LVI. t. 2—3). 20. Bronz fülbevaló töredéke; közepén kettős cseppalakú díszítés. Á: 2,4 cm (3. ábra 1, 20 és LVI. t. 6). 21. Bronztöredék. H: 1,6 cm. 22. Ezüstgyűrű (3. ábra 1, 22 és LVI. t. 4a— 4b). Ovális alakú, fent a vállnál kissé duzzadt és hirtelen megy át a fejlapba, amely egy barna, lapos gemmát foglal magában. Ezen bemélyített ábrázolásban két vágtató ló által vont biga (sérült) látható. A kocsin álló alak egyik kezében 19 Uo. 118. lapon Keszthely—Újmajorból közöl egy szürke, érdesfelületű edényt (3902. lelt. sz.). 20 A mi példányunk Iványi D., i. m. Nr. 1398. XCI. t. 57. és Fischbach, О., Römische Lampen aus Poetovio. (Graz 1896) Nr. 104. bélyegtípusához áll legközelebb. Lh: Poetovio. 21 Kovrig L, A pannóniai fibulák főformai. (Bp. 1936) DissPann. II. 4. 17—18. Elterjedési területe: uo. 54. Nr. 70. 22 Patek E., A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. (Bp. 1942) DissPann. II. 19. 32., 41— 42. tov. irod. 23 Hasonló kerek bronzkarikákat közöl Henkel, F., Die römische Fingerringe der Rheinlande u. der benachbarten Gebiete. (Berlin 1913) 66. XXIV. t. 512. Rottweil. Ennek átmetszete nem köralakú. — Az ovális alakú gyűrűkről lásd lejjebb 1. sír 22, a gyeplőt tartja, a másikkal ostorát magasra emeli. A kocsi és a lovak alatt vízszintes vonal, e fölött kis ferdén bevésett, a végén megvastagított vonal látható. A gyűrű belső átmérői: 2,1 és 1,5 cm,, a gemma H: 1,2, Sz: 0,9 cm. Gyűrűnket Henkel

24 a kifejezetten római formájú korai császárkori gyűrűk csoportjába sorolja, amelynek ovális nyílása fent szélesebb, lent keskenyebb, válla a kőnél kiszélesedik és megduzzad. Az I. századi típusokhoz tartozik.

25 A gyűrűben lévő gemma

26 sérült, a biga és az álló alak derékig hiányzik, azonban a törés fölötti kis szárnyból felismerhető Amor alakja. Bartók Katalinnak a pannóniai gemmákról előkészületben lévő feldolgozásában .megtalálható egy gemmán a jobbra vágtató bigán álló Amor alakja, aki itt kezében pálmaágat tart.

27 A gemma alján lévő vízszintes vonalban esetleg a talajszínt jelzését kell látnunk, de nem lehet elvetni azt a feltevést sem, hogy a vízszintes és ferde vonalak együtt egy földön fekvő, eldobott thyrsos szalagjai.

28 Gemmánk ábrázolása igen közelálló Hadrianus egy 119-ből származó veretének hátlapi ábrázolásához

29 (Victoria-val). Hasonló példányt közöl Marshall a British Múzeumból

30 (Victoriaval). A vágtató lovak realisztikus ábrázolása, Amor alakjának dinamikus megfogalmazása gemmánkat a késő-hellenisztikus stílus jelentékeny darabjává avatja,,

31 amely igen jó itáliai (Róma városi) műhelyből kerülhetett ki. 23. Kalcinált emberi csontok és faszén maradványok az 1. sír 1. szám alatti nagy edényéből. 2Í Henkel, F., i. m. 133—134. LVI. t. 1446. alatt Kölnből említ hasonló vasgyűrűt I. századi római sírból, amelyet edények is datálnak. — Hasonló a 134. LVI. t. 1447. alatt közölt vasgyűrú is Trierből. — Vö. uo. 22. VIII. t. 137. aranygyűrűt ism. lelőhelyről a korai császárkori aranygyűrűk között. 25 Uo. 261. skk. 23 Tokody László, a Természettudományi Múzeum Ásványtára vezetőjének meghatározása szerint opál. 2/ Bartók Katalin kéziratban lévő anyaggyűjtése. X. t. 4. Kéziratos anyagának átnézéséért köszönetemet fejezem ki. 28 Bartók K. anyaggyűjtésében. X. t. 133. alatt Amor szárnya fölött thyrsos-szal van ábrázolva, ami az ábrázolást a dionysosi kultúrkörbe utalja. 29 Coh. 483. Bigán jobbra vágtató Victoria, kezében görbenyelú ostort (pálmaág?) tart. Erre a példányra Bartók K. hívta fel a figyelmemet. 30 Marshall, F. H., Catalogue of the finger rings, Greek, Etruscan and Roman in the departments of Antiquities, British Museum. (London 1907) 243. XXXV. t. 1651. Kora kb. II. sz. 31 Furtwängler, A., Die antike Gemmen. HI. (Leipzig-Berlin 1900) 342. sk.