Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Pusztai Rezső: Mezolitikus leletek Somogyból

MEZOLITIKUS LELETEK SOMOGYBÓL ' 99 ugyanis a pattintott kőanyag a domb délkeleti lejtőjén ott kerül elő, ahol a felső humuszos homokréteg alól a citromsárga tiszta homok felszínre jutott. A sziget északi, Kapóson túli részén és egyebütt is, ahol a felső humuszréteg elég vastag (40—50 cm) kőeszközöket nem is lehet találni. Előkerülésüknek helye megfelel a neolitikumot megelőző mezolitikus talajfelszínnek. Tájékozódni kívántunk a talajrétegekről, ezért a csatornától délre eső magaslaton két (kisebb szondát nyitottunk. Az egyik helyem a néhány centiméter vastag humuszos homok alatt félméter vastagságban tiszta világossárga homokot találtunk. Ez fokozatosan egy világosszürke homokos agyagrétegbe ment át. Az egy négyzetmétert sem kitevő szondában néhány jellegtelen kovaszilánlk is előkerült közel a felszínhez, a humusszal érintkező sárga homok felső részében. Itt edény töredékeik nem voltak. A másik hasonló nagyságú árkunkban, melyet a homokdomb legmagasabb, középső részén ástunk, hasonló talaj rétegződés mellett hamus kultúrréteg mutatkozott. A kultúrréteg a humuszból kiindulva a világosszürke agyagrétegbe is beleágyazódbtt. A gödör aljában atipikus őskori edénytöredékek meluett egy jellegtelen kovaszilánk is előkerült. Megfigyelésünk alapján a település eszményi keresztmetszetét egyelőre a következőképen tudtuk rögzíteni : A felső barna húmuszrétegben XVI—

XVII. századi, alatta La Tene, majd Halstatt, esetleg még bronzkori településmaradványok (?); a humusz és világossárga homokréteg határán, részben a sárga homokban kovaeszközökkel jelzett mezolitikus települési szint található. Sajnos, a helyzet a valóságiban nem ilyen ideális. Mint ezt második árkunk mutatta, a későbbi települések gödrei természetszerűen sok helyütt keresztülvághatták a mezolitikus települési szintet és így a különböző korú leletek összekeveredhettek. Hasonló zavaró körülmények máshelyütt is vannak. Csak a legújabban ismertetett sződligeti lelőhelyre hivatkozunk, hol a mezolitikus kőeszközök egy része kelta edénytöredékeikkei vegyesen került elő.

4 Leleteink rétegltani helyzete, mivel nem ásatásból származnák, bizonytalan. Ez azonban értékükből mitsem von le, hiszen a hazai és külföldi mezolitikus leletek nagyrésze szintén felszíni gyűjtés eredménye és kormeghatározásukat a tipológiai összehasonlító módszernek köszönhetik. Ezen az alapon mi is megkísérelhetjük leleteink korának meghatározását. A kaposhomoki anyag, melyet ifj. Trombitás Antal gyűjtéséből ismerünk, több mint száz tárgyból áll. Legnagyobb részük kisebb nagyobb szilánk, nyersanyagtöredék és atipikus penge. Ezek közül választottuk ki és részben saját gyűjtésből egészítettük ki az alábbiakban ismertetett néhány megmunkált eszközt.

5 Kereszitélű nyílhegy. 15.14 mm. Csokoládé-íbamia színű kova. (I. t. 1.) Kereszitélű nyílhegy. 12 • 9 mm. Világos szürkésfehér kova. (I. t. 2.) Trapéz alalkú niikrolitpenge. Mindkét vége ferdén, finom retusokkal levágva. Vörös színű kova. 16.7 mm. '(Nyílhegy?) (I. t. 3.) Trapéz .alakú mikiroliitpenge. Ferdén levágott végei finoman retusáltak. Hosszanti éle szilánkolással völgyeit. (Nyílhegy?) 20-10 mm. Okkersárga színű kova. (I. t. 4.) * Gábori M.: Mezolitikus leletek Sződligetről. A. É. 1956. 2. 177—182. 5 A Magyar Nemzeti Múzeumba került leletekre Vértes László hívta fel figyelmünket és tette lehetővé közlésüket. Szíves segítségét ezúton köszönjük. 7*