Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Pusztai Rezső: Mezolitikus leletek Somogyból

98 PUSZTAI REZSŐ Nehezebb helyzetiben vagyunk a kaposhomoki kovaeszközök korának: helyes értékelésénél, mivel itt a település többrétegű. Kaposhomokon a lelőhely a községtől keletre feb. 2 km távolságra a Kapós árterületében kiemelkedő keskeny dombháton, vagy ahogy itt nevezik, hamokgörcön van. (1. kép.) A Kapos-csatorna medre ezt keresztben szeli át. Pattintott kovadarabokat főleg a csatornától délre eső részen lehet találni. Szórványosan előfordulnak még a falu alatt, a Kapós egykori medrét kísérő homokteraszon is. I i A szigetszerűen kiemelkedő dombot bejárva XVI—

XVII. századi épületmaradványok mellett igen sok díszítetlen őskori edénytöredéket is találtunk a felszínen. Ezek között több grafitozott is akadt. Részben a korai vaskorhoz, résziben a kelta kerámiához tartoznak. Ujabbkő- és rézkori kultúrák jelenlétére a felszínről gyűjtött anyagból nem tudtunk következtetni. A lelőhelyen ásatások még netm történtek, ezért ha feltételesen is, de számoltunk mindazokkal a későbbi kultúrákkal, melyek pattintott kőanyaggal rendelkeznek és bizonyos mértékig befolyásolhatjáfc leleteink korának helyes értelmezését. E tekintetben a vonaldíszes kerámia, lengyeli-, péceli és vucedol-zóki kultúra vehető számításba. A vucedol-zóki kultúrában találunk ugyan pattintott kőeszközöket, dearánylag csak igen kis számban. Ezek is többségükben egyszerű simaszélű pengék és közepes nagyságú magköveik. A pattintott kőipar specializált eszköztípusai itt már hiányoznak, niivel más anyagiból készültek léptek a helyűikre. Eszközeik jelentős része már rézből készült s nagyrészt kiszorította már a csiszolt kőeszközöket is. Eszközeinket ebbe a keretbe semmiképen sem tudjuk beleilleszteni. Valamivel több és változatosabb eszközféleséget ismerünk a pécelikultúrából.

2 Jellemzik ezt a kőipart a finom felületi retusokkal megmunkált egyenesí, vagy (kiszögelő alapú (csökevényes nyélnyújtvány) nyílhegyek, valamint a félköríves, vagy D alakú vakarok. Leleteink között ezek az eszközök megvannak, de egészen más típusúak. Hasonlatosságot csupán a sima és retusált élű pengék tüntetnek fel. Ezek azonban, általános formák, melyek nem köthetők kizárólag egyes kultúrákhoz. Másrészt anyagunkban több olyan eszközforma van, ami a péceli kultúrában teljesen hiányzik. A jelentős kőiparral rendelkező lengyeli-kultúrával abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azt teljes bizonyossággal kizárhatjuk. Telephelyét ugyanis a közelben kb. négy km távolságra déli irányban lösszel vastagon borított dombháton megtaláltuk.

3 Legkorábbi neolitikus kultúránk a vonaldíszes-kerámia maradna még; hátra. Ennek jelenlétére egyelőre semimi pozitívum nincs. Feltevése ellen viszont több negatív bizonyíték szól; lelőhelyeik előfordulása aránylag ritka s az eddig ismertek sem homokban, hanem löszt er ületen fordulnak elő. Különösen áll ez a Balatontól délre eső részre, ahol a tájat nagyrészt • vastag lösztakaró borítja, s megfelelő alkalom nyílt a lehető legjobb helyet kiválasztani telephelyül. E mellett más okok is indokolttá teszik, hogy kőeszközeinket ne a vonaldíszes kerámia hagyatékával hozzuk kapcsolatba. Megfigyelésünk szerint 2 János Banner: Die Péceler Kultur. Unter Mitwirkung von József Korek. ArchHung. XXXV. Bp. 1956. 171. о. 3 Pusztai R.: A személyi körézkori ház. A. Ê. 1956. 1. 43. o.