Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Füzes Endre: A kender termelése és feldolgozása Kovászszénáján és Husztóton

A KENDER TERMELÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA 85 felül egy-egy lécre hurkolják. Minden felmenő szálnak megvan a maga nyüstnyílása, szörfbe, melybe a szálat vezetik. (18. ábra.) A fonálsor szélén szektáik kezdeni a szálak befogdosását. Ha két nyüstöt használnak, a fonálpárból az egyik szálat a hátsó nyüst szömibe bútatják és elvezetik az első nyüst megfelelő szeme 'mellett. A másik szálat pedig elvezetik a hátsó nyüst mehett és az első nyüst sz-emibe bújtatják. Mikor minden szálat befogdostak, kipróbálják, hogy jól működik-e? Lenyomják az egyik nyomdikót, ezáltal az egyik nyüst felemelkedik és felrántja a fonálpárok egyik szálát a vászon szélességében. így a két fonálsor közt rés keletkezik, ahol a keresztszálat át lehet vezetni. — A nyüstbe való befűzést gyakorlatilag úgy szoktáik megoldani, hogy a nyüstnek mind a két felén áll valaki, az egyik túlfelől bedugja a szálat a nyüst szemibe, a másik pedig áthúzgálja. Hasonlóképpen fogdossák be a bordába is a szálakat. Itt is a szélén kezdik, csakhogy itt mind a két szálat, vagyis a fonálpárt egy résbe bújtatják. Bicskát dugnak be a 'bordafogak közé, kitágítják vele a nádfogakat és felette egyik oldalról bedugja valaki a fonálpárt, a másik oldalon pedig valaki áthúzza. Mikor valamennyi szálat átvezették a fogakon, a bordát behelyezik a bordahéjba vagy bordaládába, a fonál végét pedig átvezetik a szobán és a omár fent leírt módon az alsó hengerhez kötik. A nyüst nagysága egyforma, a bordák mérete azonban a vászon szélességétől függő. Mindig olyan hosszú bordát használoak, amilyen széles a vászon. Tehát megkülönböztetik a bordákat nagyságuk szerint. A legkisebb borda a három húsz tizige vászonszélességnek megfelelő, ennél keskenyebb vásznat ugyanis neun szőnek. Az ilyen bordába VII-est vésnek készítéskor. (Mivel két szál megy át a bordán: 2X3V

2 = 7.) A legszélesebb vászon a nyolc húszas, ehhez XVI-os bordát használnak. Ennél szélesebb borda már nem fér be a bordaládába. — A bordákat megkülönböztetik fogaik sűrűsége szerint is, illetve hogy milyen fajta fonálhoz használják. Megkülönböztetnek szöszbordát, ennek ritkábbak a fogai, szálasbordát, melyet valamivel sűrűbb fogakkal készítenek. Van még egy egészen, sűrűfogú bordatípus-, amivel masinafonalat, pödrőt (gyári fonalat, cérnát) szőnek, ezt masinabordának nevezik. A bordákat Gyöngyös^környékiek készítik és hordják vásárokra, piacokra, de házakhoz is. Még 1956-ban is jártak Kovácsszénáján és Hugztóton. Vonattal jötteik le februárban, márciusban, hátukon hordták bátyúban a bordát és kiabálták az utcán: „Vögyenek bordát!" Sok bordát vittek a pécsi vásárra is. A gyöngyösiek csak nádból kötött nádbordát készítettek. Ujabban a pécsi üzletekben árulnak acélbordát is, de azt senki sem szereti, mert nagyon kiszálazza és gyakran elszakítja a fonalat. A szövéshez nemcsak a felmenő szálat készítik elő, hanem a keresztszálat is, a béllét. Keresztszálnak mindig valamivel durvább minőségű kenderfonalat használnak, mint amilyen a hosszanti szál. A nagy gombolyagban levő fonalat azonban kisebb egységekre kell felgombolyítani, hogy a vetélőbe, a hajókába behelyezhető legyen és a hosszanti szál között el lehessen vezetni. Erre való a csé, mely egy középen kifúrt nád vagy bodzafa darab. Erre cséllölik fel a béllé fonalat. Odaülnek a rokka mellé, az orsó tengelyét meghosszabbítják egy kis darab fával és ráhúzzák a csét. Rátekerik egypárszor a fonál végét, majd a rokkát lábbal meghajtva kézzel eresztik rá a fonalat. A nagy gombolyak ott van mellette a földön, a belsejéből húzzák ki a szálat, így nem ugrál a gombolyag. Egy cséré annyit csel-