Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Füzes Endre: A kender termelése és feldolgozása Kovászszénáján és Husztóton

A KENDER TERMELÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA 75 dunyhával letakarják. A kender így megtartja a napon szerzett meleget, száraz marad és akár késő este is lehet tilolni. A kender feldolgozásának következő mozzanatára, a gyaratásra tél elején kerül sor, és úgy igyekeznek, hogy karácsonyra be is fejezzék. — Régebben volt a kender puhításának egy másaik módja is, mikor lábbal megtiporták, megnyomták a kendert. Úgy is mondták, hogy kendert nyomni. Ezt mindig szüret utáni időben végezték, mikor már jobban ráértek. A kender nyomkodása, taposása itt olyan szokásokkal párosult, mind országszerte a fonó. Esténkint a lányok (mert csak lányok nyomták a kendert) eljártak egy-egy házhoz. A gazdaasszony már várta őket, előkészítette a kendert meg a helyet. A kitilolt kendert már előtte való nap gombolyagba hajtogatta, és a kendergombócokat egy kosáriba tette. A konyháiba, a kemence köré széles deszkákat helyezett, többet egymás mellé. A leányok, amint megérkeztek, csak vettek egy gombócot a kosárból, letették a deszkára, azután mezítláb ráállva megnyomkodták, taposták, csiszolták, közben kezükkel a kemencére támaszkodtak. Sokszor 8—10 lány is nyomta a kemence körül a kendert. A jó alaposan megnyomkodott kenderből még a tilolás után bentmaradt pazderja is kihullott, a szála pedig egészen megpuhult. A lányok siettek a nyomkodással, mert ha a kosár kender kész volt, éjfélig táncot is engedélyezett a gazdaasszony. Közben főtt kukoricával, cukorral, aszalt szilvával kínálta meg vendégeit. Néha még éjfél után is vígaskodtak. — Ha a konyhában nem volt elég hely, a gangon nyomták a kendert és ott is táncoltak. Ennek a szokásnak végeredményben kettős célja volt. Egyrészt a lányok a gazdaasszonynak megnyomták, megpuhították a kenderét, mely magának hosszú ideig tartott volna, másrészt ez a munka összejöveteli alkalom volt a fiataloknak, akik a munka fejében helyiséget és vendégségei kaptak a háziaktól. A kendernyomkodáshoz a pállatás is hozzátartozott. A megnyomott, megpuhított kendergombócokat ugyanis a háziasszony kibontotta egy erikint és jól megpállóta: többször megtilolta és alaposan kirázta. Ezzel a legapróbb pazderja is kihullott a kenderből, puha és tiszta lett, mint a gyapjú. — A legutóbbi időben már nem nyomták a kendert, nem is volt szükség rá, mert a jól rneggyaratott kenderfonalat gyári fonállal keverték és így finom vásznat tudtak szőni. A nyomkodás inkább akkor volt divatban, mikor még gyári fonalat nemigen használtak vászon szövéséhez. — Manapság pedig csak gyáratják a kendert, mert a tiszta házikenderből szőtt vászon úgysem jó igényes célokra. A gyaratásnak vagy gerebenezésnek két célja van: megfésüli, kitisztítja a kendert és osztályozza. Az osztályozás alapján fonják meg külön a kenderszálakat és azokból különböző minőségű fonál lesz. — A gy aratás az istállóban szokott lefolyni. Bent a szobában nem lehet gy aratni, mivel nagy piszkot csinál, a pajtában pedig hideg van télen. Beviszik a tilót, rákötik a gerebent (4. ábra.), hogy szilárdan álljon. A gyarató bevisz egy széket, rárakja a kendert és ráül, hogy melegód jön, mert akkor jobban csúszik. Majd maga alól elővesz egy csomó kitilolt és összecsavart kendert, kettéválasztja és elkezdi gyaratni. Megfogja jobbkézzel a csomót a tövénél és a gereben fogain keresztülhúzza néhányszor. Először a kender hogy ét húzkodja meg többször egymás után. A gereben fogain fennmaradt kendert balkézzel leszedi és egy kosárba