Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Diószegi Vilmos: A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal

A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal A boszorkány köré fűződő képzetcsoport a magyar néphit egyik legnagyobb legszerteágazóbb hiedelemkör e. Épipen nagyszámú hiedelem kapcsolódik személyéhez egy-egy olyan etnikai csoport körében, amelynek hitvilága még ima is olyan élő, mint például a bukovinai székhelyeké. Boszorkányképzetükre vonatkozó gyűjtésünk egészének bemutatása messze meghaladná a rendelkezésünkre álló kereteket, ezért a boszorkányhit egy részét — általunk kereknek vélt egészét — az áUatokkal való kapcsolat képzetkörét mutatjuk be csupán. Anyagunkat a ma Baranya megye területén élő bukovinai telepesek körében gyűjtöttük 1949 óta folyamatosan. A bukovinai székelyek boszorkányai ima is élő, vagy legalábbis az utóbbi évtizedeikben élt személyek. Például az andrásfalvi Andor Pistámé, Balogh Pálné (Bíró Mari), a szecskavágó német felesége: Éva, Pál Kati, Kerekes Isitvánné (Rózsi) vagy a hadikfalvi Zuzknásmé, Forrai Domokos anyja: Trézsi néni, Szenté István apósa ameg a felesége stb. — Közülük néhányan még ma is élnek, illetve éltek gyűjtéseink idején. „Azok a boszorkányok, a kiket én ismertem — beszélte az andrásfaivi ömböli Kati néni — épipen úgy dolgoztak, mint mások. Szőttek, fontak, nyáron kapáltak. Jártak guzsalyosba is." Férjük, családjuk is volt. Balog Palikáménak például volt két kis fia, Kerekes Pistáménak pedig két fia és egy lánya. Mind a két fia megnősült, a lánya is férjhez ment, A családra tehát lényegében nem hatott kedvezőtlenül; hogy az anyát boszorkánynak tartották. Külső megjelenésük bizonyos dolgokban eltért a többi bukovinai székely asszonyétól, mert a boszorkány a blúzát, ingét, szoknyáját fonálki (fordítva) hordta. Kendőjét is úgy vette fel, hogy a kicsi sarka volt kint. Balog Palikáné bal lába pedig térden felül egy „nagyon füstös mazdaggal" volt átkötve. Azt monta, hogy a harisnyakötője, pedig nem is volt harisnyája. Volt azonban valami, ami élesen megkülönböztette a többi asszonytól s ami már az állatokkal való kapcsolatra utal: a boszorkánynak farka és szarva volt. „Annak a boszorkánynak akkora farka van, hogy egy méteres farok jár ki a szoknyája alól" (Andrásifalva). Szarva volt például Andrásfalván Andor Pistáménak. A boszorkányok általában középkorúak. „Palikáné lehetett negyven éves. Pistámé is lehetett még ötvennél is több, amikor a boszorkányságot csinálta". „Csak később lesz boszorkánnyá, akkó má, milkó ő családos lesz. Ha szegény sorba van és kívánsága vam s nem veheti meg azt, akkor nagyon beleveti az eszit, hogy neki kéne ez meg az. Akkor az ördög megkörnyékezi. Mindent megígér neki az ördög, csakhogy őt vegye segítségnek. Aztán