Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

A PÉCSI NYOMDÁSZEGYLET ELSŐ ÉVEI 41 tet is és a „divide et impera" elve alapján szította az ellentéteket, s most azit hitte, győzött. De tévedett. Sikere csak látszólagos és pillanatnyi volt, az egylet tovább élt, sőt erősödött Raimazetter mesterkedései ellenére is. ' Az első alapszabály-tervezetet 1869. augusztus 6-án terjesztette fel a városi tanács a (belügyminiszterihez.

28 A minisztérium október 23-i kelettel küldte meg válaszát, amely elutasító volt. Zeyk Károly államtitkár, aki most (és még ezután évekig ismételten) visszaküldte az alapszabályokat —, a szabadság vMangyalaként mutatkozott be az egyletnek. Kifogásolta, hogy az alapszabály szerint minden Pécsett működő nyomdász köteles az egylet tagjává lenni, márpedig „az efféle egylet csakis szabad egyesülés útján létesülhet", s ezért „az említett társulat tervezői oda utasátandók, miszerint az egyéni szabadság épentartása mellett... újabb alapszabály-tervezetet készítsenek".

20 A báLüigyminisztérium e kifogásában nem láthatunk mást, csak akadékoskodást. Ugyanis a „Pest-budai vándor- és beteg könyvnyomdászokat segélyző egylet" alapszabályait már 1863. július 17-én jóváhagyta a helytartótanács, holott az „Általános meghatározások" 1. pontjában ezt olvashatjuk: „Minden Pest-Budán dolgozó egyén köteleztetik az egyűetbe belépni .. ."

30 Igen valószínű, hogy a pécsi nyomdászok alapszabály-tervezetüket a pest-budai nyomdászok szövege alapján állították össze, s így joggal került bele a kötelező tagság gondolata. Ettől függetlenül azonban tudatos is volt a tagság kötelezővé tétele, hisz nem holmi „jótékony nőegyletét" kívántak szervezni, hanem saját bajbajutott műtársaikon szervezett módon akartak segíteni. Ez pedig elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan, ha csupán az tagja az egyletnek, akinek kedve van hozzá. Az egyletbe szervezkedés kétségtelenül az öntudatosodás egyik legelső és kifejező eleme, amely kifejlődése esetén lehetővé teszi a további szociális és politikai célok megvalósítását, a kapitalizmus kizsákmányolásával és a reakciós politika elnyomásával szemben az egységes fellépést, sőt ellenállást. Ezekkel az igazságokkal a cs. és kir. „kiegyező" politikusok is tisztában voltak s bizonyosra vehetjük, hogy nem a pécsi műtársak szabadságérzetének eltiprásától, hanem inkább a szociális és politikai szervezkedés lehetőségétől féltek, amikor ilyen üres kifogással megtagadták az alapszabályok láttamozását. A pécsi műtársak nem nagyon keseregtek az elutasításon s a Typographia pécsi levelezője is higgadtan emlékezik meg róla: „ .. . alapszabályaink némely észrevételekkel visszaküldettek ...", majd az egyletből kiváltak felé szánva bizonygatja az egyesülés hasznát, mondván: „Tehát fel kollégák, csoportosuljunk, együttes erővel többet tehetünk, hiszen magunk javáért tesszük!" Az 1869. év végével az egylet számadást készített vagyoni helyzetéről.

31 Ebből kitűnik, hogy 182 ft 49 kr-os egyenleg mellett, az egylet pénzvagyona az év végén 168 ft 30 kr. volt. Ha tekintjük, hogy az egylet alig nyolc hónapja állt fenn, továbbá arra gondolunk, hogy kfo. szeptember közepétől a Lyceum-nyomdabeliek kiváltak az egyletből, akkor értékelhetjük kellően ezt az eredményt és érthetjük meg, hogy ez milyen lelkesítő-lég hatott a pécsi műtársakra. 28 P. Á. L. 1203/5064—1869. Pécs városi közgyűlési jegyzőkönyv. 29 P. Á. L. 7442/1869. Pécs közig. 30 Novitzky i. m. 61. 1. 31 T. 1870. március 10.