Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

A PÉCSI NYOMDÁSZEGYLET ELSŐ ÉVEI 39 híradásából csak annyit tudunk, hogy ez alkatommal „Fullánk" címen kis előlapot is nyomtattak. Humorával bizonnyal hozzájárult az első pécsi János-ünnepély sikeréhez. Az 1869—70 és a következő évek legkevésbé rokonszenves jelensége a személyeskedő éllel való támadások sokasága. Ok az ellentétekre, — volt elég. Legnagyobb részük politikai természetű, javarészt a magyarok gyűlölete az osztrák elnyomók ellen, kiknek képviselői még itt ültek a hivatalokban, s itt tanyáztak a garnizonokban. A császári tiszteik krakélersége, pártfrakciókkal játszó politikusok kötekedése, felkapaszkodott dzsentrik úrhatnámsága már szinte divattá tette egymás lebecsülését, s gombamódra szaporította a nyilvános, sajtón keresztül elkövetett becsületsértéseiket, melyeket a kor „erkölcse" szerint legtöbbször csak párbajjal lehetett kiegyenlíteni. Az e korbeli pécsi sajtóban éppen úgy, mint az országos nyomdászlapban mindegyre olvashatjuk a válaszok és viszont-válaszck egyre élesebb hangú megnyilatkozásait, — így talán nem is nagyon csodálni való, hogy még az alig húsz műtársból álló pécsi nyomdász egyletnek is megvolt a maga ellenlábasa, kivel aztán éveken keresztül nem tudott megbékülni: Ramazetter Károly, a Lyceum nyomda bérlője. Ramazetter Károly veszprémi nyomdász volt s 1862. július 1-től kezdve -(ifj. Madarász Endre után) bérelte a Lyceum nyomdát,

21 tagadhatatlan üzleti érzékkel. Betűkészletét felújította, azonkívül nyomtatványraktárt tarRamazetter Károly aláírása tott, főleg közigazgatási jellegű nyomtatványokból. A Bittermann-nyomda alig két éves vérszegény életétől eltekintve, éveken keresztül egyedüli nyomdász volt széles környéken s így érthető, hogy ifj. Madarász Endrének, a Lyceum nyomdánál modernebb berendezésű nyomdanyitását nem nézte jó szemmel. A konkurrens „mesterkedéseit" láthatta elsősorban a pécsi nyomdászok egyesülési törekvéseiben is, mely mint már említettük, a MadarászHnyomdából indult ki. Nem lehetett valami humánus, jó főnök sem, bizonyítják ezt sorozatos perei nyomdászai ellen, (1869-ben 3, 1870-ben 4 nyomdász ellen indított pert a városi tanács előtt) de jellemző egyik volt nyomdászának, Tomesányi Károlynak véleménye is Ramazetterről : „S mivel közöttünk csak négyszem között történt szóbeli egyezkedés volt, — nem volt reményem törvény útján kellő elégtételt nyerhetni akkor, a midőn mindent tagadott tehát kénytelen valék rögtön kilépni a conditióból, ha csak fele árért nem lett volna kedvem dolgozni.. ,"

22 Ez utóbbi megjegyzésből következtethetünk a Ramazettermél uralkodó viszonyokra s nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyesülés erejét érző pécsi nyomdászok hamarosan szóvá tették Ramazetter magatartását, melynek nyomán aztán kitört 21 Pécsi Lapok, 1862. június 22. 22 P. A. L. 8200/1869. Pécs közig.