Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei
A PÉCSI NYOMDÁSZEGYLET ELSŐ ÉVEI 37 Nagy feladatok vártak tehát a Typographiára. Egyfelől a munkakörülmények megjavítása érdekében az összefogás megteremtése és erősítése, — másfelől az általános szakmai színvonal emelése terén. Ma már tudjuk, hogy sikerrel vívta meg harcát, betöltötte hivatását. Nem térhetünk ki mindazokra az anomáliákra, amelyek ez időben a nyomdákban fennállottak, az előbib mondottak csak ízelítőül szolgáltak, de egyúttal talán érthetővé is teszik azt a lelkesedést, amellyel a pécsi nyomdászok a Typographia megjelenését fogadták. Már a lap 2. számának „Levelezések" rovatában 1869. ápr. 18. keltezéssel olvashatjuk a hangulatra igen jellemző következő pécsi levelet: „örömmel üdvözöljük a lap életbeléptetését, mint a haladás legújabb bizonyítékát, és reménytelve a főváros felé tekintünk, minthogy ezen vállalatiban új eszközt látunk érdekeink védelmezésére, haladjanak önök a kitűzött magasztos czél felé, ne tévesszék szem elől azon súlyos feladatot, melyet magokra vállaltak; mi kezet nyújtva törekedni fogunk ezt lehetőleg szellemileg úgy mint anyagilag elősegíteni. Mi, kik fájdalom! távol hazánk fővárosától még mostanáig minden egyleti életet mellőzni kényszerítve vagyunk — „szerencse /el"-lel üvözöljük a magyar Typographiát". 16 E lendületes sorok a keltezés szerint még a lap megjelenése előtt, valamely előzetes híradás hatása alatt íródtak és minden valószínűség szerint Kretovics József, a pécsi egylet első magyar jegyzője tollából származnak. Nyilván az ő ügybúzgalmának tulajdonítható, hogy a fenti levélhez fűzött megjegyzésben a szerkesztő köszönetet mond a beküldött 10 előfizetésért. Pécsre egyébként már a Typographia megindulása előtt eljutott a hír, hogy a pestnbudai nyomdászok, valamint más városok nyomdászai is, gondolva a betegség és munkanélküliség esetéiben bekövetkező nyomorúságra, segélyző egyleteket, vagy nyomdánként házi segélyző pénztárakat hoznak létre. Városunkban ifj. Madarász Endre könyvnyomdájának dolgozói álltak össze először s létesítettek házi pénztárt. A főnök 20 forint alaptőkét adott, míg a dolgozók hetenként 20 krajcárral gyarapították a segélyalapot. 17 így még jobban érthető, hogy a Typographia segélyző egyletek létrehozására irányuló buzdítása termékeny talajra talált. Nem véletlen, hogy a humanitárius kezdeményezés Pécsett éppen ifj. Madarász Endre nyomdájából indult ki. A Gömör megyei származású Madarász-család tagjai a haladó eszmék híveiként vettek részt az 1848-as szabadságmozgalmakban. László és József a politika terén küzdött Kossuth oldalán, míg testvérük, András a magyar ipar fejlesztését tűzte ki életcéljául. Ez utóbbinak volt fia ifj. Madarász Endre (M. Viktornak, a „nemzeti tragédiák festőjé"-nek testvérbátyja), ki rövid, de igen tevékeny élete minden mozzanatában hű maradt rebellis-hírű családja hagyományaihoz. A haladó eszmék iránti fogékonyságának értékes megnyilvánulása, hogy a pécsi nyomdászok segélyző-egyleti törekvéseit kezdettől fogva mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatta, s az ő nyomdájának dolgozói közül kerültek ki éveken keresztül az egylet legtevékenyebb tagijai. 1869. május 9. vasárnap: a pécsi nyomdász egylet születésnapja. A nyomdáikba már előző nap kiküldött körözvény hatására délelőtt 10 órakor 16 T. 1869. május 10. 17 Lásd Kretovics József levelét Sárospatakról, T. 1869. október 10.
