Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
320 DOMBAY JÁNOS tak. Mivel elválasztihatatian leletegyüttesünk nyugati germán ethnikumra valló egyéb legfőbb jellegzetességeitől, nyugati germán eredetűnek tartjuk. Ugyanezt mondhatjuk pecsétgyűrűinkről ds. Nem imond ennek ellene az sem, ha a szentlászló^szentegyedpusztiai gyűrűnkön levő két halat keresztény szimbólumnak gondolj ulk, mivel a nyugati germán területen ezidőtájst a kereszténység már gyökeret vert. 321 Szilágyi csoportunk etihnikai meghatározása nefhézséglskibe ütközik, mivel a rendelkezésre álló régiséganyag egyelőre csekély és a sírok nagy részét feldúlták. Az 'bizonyosra vélhető, hogy a népesség nem azonos zengővárkonyi csoportunkéval. Erre vall elsősorban a sírok homlokegyenest ellenkező tájolása, hogy a sírok túlnyomó többsége téglasír volt, míg zengővárkonyi csoportunkban csak egy téglasírról tudunk. A 8. síriban talált övcsat és szíjvég (XXXVIII. t. 4, 6) a szokásos forma, így az ethnikai kérdés szempontjaiból semmitmondó. A sírok kora a pénzek alapján az i. u. IV. század hatvan-nyolcvanas éveire tehető. Véleményünk szerint ezek a sírok a bennszülött helyi lakosság temetkezései. Az Aranyoldalban épületmaradványok vannak; ezek közelében voltak a sírok. Több épület, köztük esetleg villa is lehetett itt. A szétszórt temetkezések kisebb csoportjai ezekhez tartozhattak. A jelentős épületmaradványok ellene mondanak annak, hogy a település a pénzek alapján megjelölt időben keletkezett volna, így itt. számolni kell korábbi előzményekkel, noha ezek a máig feltárt sírok nyomán nem érzékelhetők. Az épületmaradványokon kívül egyik szórványos fibulánk (XXXVIII. t. 26) is támogatja nézetünket. A leleteknél többet mond a sírok szegénysége, aminek okára a feldúlt és a kirabolt sírok viszonylag nagy száma mutat rá. A késői érmek alapján is arra lehet gondolni, hogy az elszegényedés és a pusztulás a népmozgalmiak megélénkülésével hozható kapcsolatba, hqgy a barbár betörések és az ezzel járó háborúk most imár Sopianae környékét sem kerülték el. Érzékeltetik a történéseket a kormos falmaradványok is : a vidéki villákat kirabolták, felégették és még a sírokat sem kímélték meg. Leleteink nem nyújtanak elegendő támpontot az események pontosabb rekonstruálására és annak megállapítására, hogy azok milyen népimozgalommal függtek össze. Egy szórványos fibulánk (XXXVIII. t. 25—25a) és annak •kapcsolatai alapján gót-alén csoportra gondolunk. Fibulánk egyik pontos mását a bodrogmonostorszegi temető I. sírjából ismerjük; 322 kapcsolatainak tisztázása a bodrogmonostorszegivei rokonnak látszó csongrádi temető folyamatban levő feldolgozásától várható. 323 Szilágy^malomalj ai szórványos leleteink alapján alig leihet csak érinteni is az ethnikai kérdést. A mozaiikmaradványokat tartalmazó nagy romterület villára, egy szórványos fibulánk (XXXVIII. t. 22) a III. század végére, a IV. század elejére mutat. Esetleg Comimodus ezüstpénze (XXXVIII. t. 16) is a korábbi települési előzmények jele. Mindezekből együttvéve bizonyosra vehető, hogy itt hosszantartó település volt. Ellapítotítvégű brcnzkarperecünk (XXXVIII. t. 23) a zengővárkonyi jellegű állatfejes karperecek olyan végletes elstilizálását szemlélteti, amely 321 R. L. Belart, a. a. O., 16. 322 Gubitza K., A bodrogmonostorszegi sírleletekről. A. É. XXII. (1902), 341. 2. ábra. 3S:Í párducz Mihály levélbeli szíves közlése.
