Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
316 DOMBAY JÁNOS Figyelmet érdemel a szóbanlévő daraboknak a Pannóniában nem éppen ritka légesavaralakú öweretékkel való előfordulása, ami esetleg az idegen és a helyi elemek keveredését vagy azt mutatja, hogy az ilyen típusú övgarnitúrák a betelepített germán csoportra jelleimzők. Hasonló övgarnitúra volt Pécsett, a Széchenyi téri XI. sírban.90 A csat 300 karikáján szinte a zengővárkoinyin levő, közbeeső tagot harapó két állatalakot látjuk, a szíjborító elleniben alak és technikai megoldás tekintetében egyaránt a zengővárkonyi II. temető 4. sarjában talált nagy ezüstcsat szíjborítóval egyezik meg. Pusztán a szíjíborítók hasonlósága alapján azonban nem foglalhatunk állást ablban a kérdésben, hogy nagy ezüstcsatunk germán jellegű-e, noha a sírban nyugati germán jellegű sarkantyú és fegyver (lándzsa) is volt, és megvan ez a csatforma az ékvágásos csatok (Kerbschnittschnalle) között is, 301 (amelyek elterjedését pedig a hadsereg germanizálásával hozzák kapcsolatba. 302 A szóibanlevő övgarnitúrák kérdésében ezzel szemben jelentőséget tulajdonítunk annak a ténynek, hogy a pécsi síriban alamann területről isimert alakú kés volt. 303 A szentlászló-szentegyedpusztai bronzcsatunkhoz (XXVIII. t. 3) hasonló csatok szinte az egész germánság körében otthonosak voltak (271. o.). Nem is áll egyedül ez a csatforma a pécskörnyéki IV. századi leletanyagban, noha hiányos a kutatás. A kői 4. és a fazekasbodai 7. sírban is előfordult polyäder üveggyöngyök (XXIV. t. 20, XXXII. t. 4) germán kapcsolatai közismertek : a gótokra mutatnak. 304 Gyakoriak ilyen gyöngyök az Alföld szarmatakori régiséganyagában. is, de ott is gyakran germán jellegű ékszerekkel együtt fordultak elő. 305 Hasonló alakú fülbevalócsüngők mintájára készülhettek, vagy meigifordítva. A szentlászló-szentegyedpusztai 3. sírban talált tűzcsiholó (XXVIII. t. 7—7a) germán eredetéről volt szó (275. o.). 306 Egyfüles bögréink V. 1—2 alatti változatait (294. o., XX. t. 3—4, stb.) Sági Károly Rajna-vidéki eredetűnek tartja. 307 Viszonylag gyakori itt Pécs környékéin ez az; edényforima. Amint látjuk, kevés a keleti germánokkal kapcsolatbahozható tárgyi jellegzetesség (két végén csőalakúra megnyújtott aranygyönigy, I. t. 1 ; hurkos-kampós záródású fülbevalók, XXIV. t. 13—14; lunula, XIII. t. 6; a polyäder gyöngyök, XXIV. t. 20; tűzcsiholó, XXVIII. t. 7— 7a). A szeintlászló-szentegyedpusztai típusú csat, nézetünk szerint, hun eredetű (271. o.), de a gótok révén az egész germán világban elterjedt. Mivel a Pannoniával szomszédos keleti területeken hiányzik, csak nyugati germán elemekkel kerülhetett hozzánk. Ugyanezt mondhatjuk az állatfejes, lemezes és hurkos-kampós záródású karpereceinkről is. m Török Gy., i. h. IV. t. 3—17. ra Uo, IV. t. 3. • ,01 Intercisa II. 460. Abb. 101. 5. 302 Uo., 407. 303 Török Gy., i. h. IV. t. 18; R. L. Belart, a. a. O., Abb. 19. 6. 304 Pekáry T., i. h. 28. 305 Párducz M., Szairimatakoir III. III. t.8^10., LXXV. t. stb. • m Vö.: 79. j. 307 Vö.: 212.J.
