Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 313 hagymafejes bronzfibula, vascsat, bronzgyűrű, üvegpalack és üvegipohár volt.

270 A leunaihoz hasonló kúpalakú tövissel ellátott rnarkoimann sarkantyúkat H. Reinerth közölt,

271 Ezeken a tövis csak egyszerű kúp, amit közvetlenül a kengyelire szereltek; a sarlkanityúk alakja így merőben eltérő. A vandálok köréből is számos sarkantyút isimerünk,

272 de a mieinkhez hasonló nincs köztük. Sarkantyúinkat a leunaiakkal és a baselieikkel való egybevetés alapján nyugati germán típusúnak gondoljuk. A szimbolikus lovastemetkezés lovasnépere mutat; eredeti népi szokást tükröz. A hunok köréből ismerünk ilyet, de égetett temetkezéssel (kapcsolatosan.

273 Zengővárkonyi temetkezésünk különben is korai ahhoz, hogysem a hunokra gondolhatnánk. Aligha tévedünk, ha a sírokban talált zablát is mindedkor a szimbolikus lovaistemetkezés jelének tartjuk. Zengővárkonyi sírunkon kívül az 1949-ben feltárt dunapentelei 27. sírban és a székesfehérvári István Király Múzeumban őrzött egy koráibibi dunapentelei leletben is volt zabla, mégpedig az utóbbiiban a mieinkhez hasonló, hegyes, vas házieszközzel és vassarkantyúval együtt.

274 Zablás temetkezést isimerünk a burgenlandi Grosswarasdorfról (Nagybarand), a Szombathelyről Sopronba vezető róimai országút mentén.

275 A vizesdpusztai 4. halomban két féltojásalakú nyakdíszt vaszabiához hozzározsdásodva találtak. Lócsontról nincs említés. Két félkörösfejű szarmata csaton kívül két nagyméretű, hossznégyszögalákú csatot is találtak a sírban, melyek lószerszámhoz tartozhattak. Figyelmet érdemelnek a síriban talált baltaalakú bronzdíszek.

270 A lengyelországi Sadovinál és a rneckleniburgi Zierzownál is figyeltek meg zablát sírban;

277 az utóbbi i. u. 400 körüli urnasír. E zablás temetkezések nagy területen való előfordulása arra figyelmeztet, hogy nem lehet azokat egy népnek tulajdonítani, mivel a ló szerepe a túlvilági életbe vetett hittel kapcsolatban más-más értelemben jelentkezhet a különböző lovasnépeknél. Az osszétek gyásszertartásában csak a zabla szerepel.

278 Más temetkezéseknél, így a mieinlkinél is, a zabián kívül lószerszám alkatrészei (csatok) is vannak a sírban, isimét más esetekben valódi részleges vagy teljes lóval való temetkezéssel találkozunk. Bizonyosra vehető, hogy a szióbanlevő zengővárkonyi sírunkba rangos katonát temettek el. Erre vall a sír gazdag felszerelése, főleg a solk és súlyos ezüstholmi, illetőleg a szimbolikus lovastemetkezés (zabla, lószerszámcsatok, sarkantyú) és a lándzsa. A fegyver és a lófelszerelés után ítélve 270 R. Laur—Belart, a. a. O., 9. Abb. 7. 271 H. Reinerth, a. a. O., II. Taf. 258. 272 H. Reinerth, a. a. O., III. Taf. 403.; K. Tackenberg, a. a. O., Taf. 26. 14—14a. 273 Fettich N., A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet. A. H. XXXII. 35. 274 Interciisa I. 56.; korábbi égetett zablás temetkezést Wosinszky Mór közölt a Tolna megyei Csurgópusztáról, halomsírból (Wosinszky M., Tolnavármegye története az ősikortól a honfoglalásig. II. 764.). 275 A. A. Barb., Eine römerzeitliche Brandbestattung von Kleinwarasdorf. Burgenland. Jahreshefte des österreichischen Archäologischen Institutes in Wien. B. XXXVIII. 186. Abb. 62. 276 párducz M., Szarmatakor III. 77—79. 277 Schubart (Institut für Vor- und Frühgeschichte der Deutschen Akademie zu:. Berlin) szíves levélbeli közlése, amiért ezúttal is kifejezzük köszönetünket. 278 A. A. Barb, a. a. O., 197.