Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
KESÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 311 végeink nagyrészt szokványos ipari készítmények, amelyek a IV. században • szerte a birodalomban használatosak voltak. Faládika a zengővárkonyi I. temető 1. sírjában (I. t. 24—34). Ker amikai anyagunk mind az edényformák, mind a technikai kivitel tekintetében, beleértve az óloimimáz gyakori alkalmazását is, kevés kivételtől (XXXV. t. 1—2, 6—7, 310. o.) eltekintve ; provinciális római jellegű. Leletanyagiunk provinciális róniai jellege erősen megérzik. Volt már szó róla, ihogy az eredeti népi vonások inkább csak a női sírok anyagában, valamint a temetkezési szokásokban és a viseleti jellegzetességekben mutatkoznak, az utóbbiakban is igen gyéren (309. o.). Véleményünk szerint ez a nagyfokú romanizáltság arra mutat, hogy a romanizálódás korábban és még a népcsoport régi hazájában ment végibe, más szóval: romanizált népcsoportot telepítettek Sopianae környékére. Ez arra mutat, hogy a telepítés nyugatról történt. Germán vonások A zengővárkonyi II. temető 11.a) sírjában megfigyelt égetett temetkezést már korábban is idegen jelenségnek mondottuk (261. o.), mivel az égetett temetkezés az i. u. IV. században Pannóniában nem volt szokásban. Abból, hogy nemcsak az urnáiban, hanem fölötte és körülötte is voltak égett csont darabok, hamu és faszéndarabkáik, arra lehet következtetni, hogy az égett fibulát és a kést az urna szélére helyezték, az urnát a gödörbe állították, majd a máglya maradékát ráöntötték. Temetkezésünk ezek szerint az ú. n. szórthamvas sírok közé tartozik. Égetett (urna- és szórthamvas sírok) és csontvázas temetkezések vegyesen fordultak elő a Rajna-vidéki lampertheimi temetőiben is. 255 A leleteket Behn, Kossinaval együtt burgundnak mondja és kiietmeli kelet-germán jellegüket. 25 " L. Schmidt szerint a burgundoknál, korábban, szintén az égetett temetkezés dívott; a sírforma az ún. Brandschüttengrab; a Rajna vidékére történt vándorlásuk után azonban, fokozatosan, a csontvázas temetkezésre tértek át. 257 Zengővárkonyi égetett temetkezésünk ezek szerint lehet a Rajna vidékéről idekerült telepes sírja. 258 A temetkezési rítus változása hosszabb idő alatt mehetett végbe, így még jóval később is számolni lehet a koraibbá szokás szórványos felbukkanásával. Támogatja a nyugati'származást az urna peremén talált kés (XVI. t. 11). Ilyen a legtöbb lampertheimi kés is. 25! * Ugyanezt a típust mint alapformát Mecklenburgból is ismerjük. 260 Hasonló kést H. Reinerth is közölt Lampertheirnból. 261 Burgundnak mondja. Hasonló volt a zengővárkonyi П. temető 4. sírjában, a baromficsontokat tartalmazó tál szélén is (197. о.). A H. Reinerth által közölt lampertheimi késihez hasonlót találtak Pécsett •255 F. Behn, Ein vorfränkisches Gräberfeld bei Lampertheim am Rhein. Mainzer Zeitschrift. 1935. 56. 25,i Uo., 64. 257 L. Schmidt а. а. O., 114. 258 Az i. ü. IV. századi égetett temetkezések kérdése még tisztázatlan. Intercisa 1. 56. 79. i. 259 F. Behn, a. a. O., Abb. 4. 3, 10; Abb. 6. 2; Abb. 13. 4—5. ""° Е. Schuldt, а. а. О.. Abb- 395—396. т Н. Reinerth, а. а. О., III. Tai. 468.
