Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

310 DOMBAY JÁNOS módja, az álékköves kapcsolótű (I. t. 23) és a sírokban talált hegyes, vas házieszfcözök (XII. t. 21) arra imutatnak* hogy az i. u. IV. század közepe táján új népcsoport jelent meg Sopianae környékén. A keramikai anyag kevésbé használható ilyen tekintetben. Az agyag­edények könnyenramló holmik, amik költözködés köziben, különösen na­gyobb távolság esetén, tönkrementek. Ami nem jutott ekkor erre a sorsra, az meg csakhamar a rendes elhasználódás folyamán pusztult el, törékeny­sége miatt. A hiányok pótlása az új lakóhelyen gyártott és ott használatos edényekből történt, így a régiek csakhamar eltűntek vagy legalább is rend­kívül megritkultak. A mi keramikai anyagunkban a szentlászló-szentegyed­pusztai két füles bögre (XXXV. t. 1—2), egy tál (XXXV. t. 6) és a kői tál (XXXV. t. 7) sorolható a fentebb felsorolt tárgyi jellegzetességekhez mint idegennek látszó tárgyi formák. Nem jelentéktelen tényező a kérdés szempontjából az sem, hogy ro­manizált vagy nem romanizált, avagy a római civilizációval milyen mérték­ben kapcsolatiba került népesség mozgásáról van szó. A romaniizáció, illető­leg a római civilizációval való kapcsolatok következtében ugyanis az agyag­művesség is uniformizálódott és ez a népi sajátosságok elmosódásához veze­tett. Ezért is nem kapunk keramikai anyagunkban az ethnikai kérdés érin-. téséhez elegendő és megbízható támpontokat. Ezt látjuk és érezzük sok egyéb lelettárgy provinciális római karak­terén is. Az ethnikai jelleg annyira elmosódott, hogy bizonyos halavány vonásai is csak nehezen hámozhatok ki részben a szokásanyagból, részben a tárgyak alakjából, technikai jellegzetességeiből és a művészi megoldások­ból. Azzal magyarázzuk ezt, hogy az idegen jövevénynép esetleg még ko­ráibibi hazájában vagy itt romanizálódott bizonyos mértékben, miközben életének számos jellemző vonását újjal cserélte fel. Nagymértékben elő­segítette ezt a római világhatalom részévé válásának hízelgő, de az i. u. IV. században már kétségkívül hamis, illúziója. A következőkben ethnikai szempontból vesszük tüzetesebb vizsgálat alá zengővárkonyi leletcsoportunkat. Római, germán és az Alföld szarmata­kord régiséganyagában is fellelhető, rokon vonásokat és tárgyi formákat vélünk felismerni benne. Provinciális római vonások A téglasír használatát soroljuk ide elsősorban, noha csak egy esetről tudunk (zengővárkonyi I. temető, 182. o.). A sírok kelet-nyugati tájolása, amit a kutatók a római és a romanázált elemeiknek tulajdonítanak. 254 Minden egyes sírunk ilyen tájolású volt. A hagymafejes bronzfibula (II. t, 4) mint a férfiöltözék tartozéka. övfelszerelési tárgyak (II. t. 12—13; VI. t. 1—3; XVI. t. 2—3; XIX. t. 4, 7; XXIII. t. 2, 4; XXXVI. t. 4; XXXVIII. t. 4—6) a zengővárkonyi II. temető 7. sírjában (XI. t. 3) és a szentlászló-szentegyedpusztai 3. sírban talált bronzcsat (XXVIII. t. 3), valamint a zengővánkonyi II. temető 10. sírjában talált övgarnitúra (XIV— XV. t. 1—23) kivételével. Csatjaink, szíj­m Intercisa I. 93—94.

Next

/
Thumbnails
Contents