Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÖMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 309 gazdag földbirtokosok, katonatisztek, hivatalnolkok és üzletemberek temetkezései lelhetnek. Ezek építtették a temetőkápolnákat is,

253 (cella triehora, cella septichora), vagy legalábbis anyagiakkal segítették azok megépítését. Ha a pécsi keresztény egyházközség építtette ezeket, ebben is ilyen vagyonos tagjaiinak lehetett része. Amint a imáig ismert pécsi dóimtéri IV. századi műemlékek alapján remélhető ennek az eddig is páratlan műemléki komplexumnak további gyarapítása, éppúgy váirható, hogy a Pécs környéki rómaikori ro'mterületek vizsgálata révén annak anyagi (háttere, gazdasági alapjai is feltárulnak. Az előzőikben megrajzolt kép alapján érthetővé válik, hogy itt, Pécs környékén, éspedig elsősorban a Mecsek vidékén, valamint a Dunaszekesőtől nyugatra eső területen, a római útvonalak mentén és azok közelében, szinte egymást érték a kisebb települések. Ebből és a sok Pécs környéká nagybirtokból csakis a tartományi főváros környékén várható, nyüzsgő, eleven élet képe bontakozik ki. Ebben a környezetben jelenik meg zengővárkonyi jellegű leletegyüttesünk éspedig olyan területen, ahol a rómaikori élet II—

III. századi előzményeinek is élénk nyomai vannak. Azt is figyelemre méltónak tartjuk, hogy a két zengővárkonyi és a fazekasbodai temető (a Iháram egészen közel egymáshoz) nemcsak fő útvonal mentén, hanem a hosszúhetényi és a szilágyi villamiaradványok közeiéiben volt ; közel volt a limes is. Zengővárkonyi jellegű temetőinket a pénzek és a leletek tanúsága szerint újonnan nyitották. Lehetséges — ezt tartjuk valószínűbbnek —, hogy temetőinek népe új településeket is hozott létre, de ezt, a települési helyek ismerete hiányában, nem tudjuk. A korábbi és a mieinktől különböző leletek hiánya arra mutat, hogyha a korábbi településá helyeken rendezkedett is be, új temetőket nyitott. Mindkét esetben idegen népcsoportra vagy legalább is népelemekre lehet gondolni, mely a pénzek tanúsága szerint a Constantinus-dinasztia idejében kerülhetett ide. Amikor idegen népcsoport vagy népelemek betelepítéséről van szó az i. u. IV. századi Pannóniába, azt lelhetne várni, hogy a betelepített idegenek tárgyi emlékanyaga élesen kiütközik az itteni római és roimanizált helyi lakosság emlékanyagából. Ezzel széniben azt tapasztaljuk, hogy a különbség nem ilyen kiáltó. Mindenesetre feltűnő, hogy zengővárkonyi leletcsoportunlkban a férfiak sírfelszereléséiben több a római jellegű tárgy, mint a nőkében, következésképpen a férfisírok mellékletei ritkábban nyújtanak alapot ethnikai kérdéseik felvetésére. Ezt azzal lelhet megmagyarázni, hogy a nők nem vettek részt állami (katonai) szolgálatban, hanem elsősorban családjukat és háztartásukat látták el, továbbá gazdasági munkát végeztek. Irányúikban nem érvényesült olyan mértékben az új környezet hatása, mint a férfiak irányaiban, akik az állami élet lemozgalmasabb, hivatalos és uniformizált területére, a katonai szolgálatba sodródtak. így a női holmik között több van, ami a nép eredeti szokásaira, divatjára, viseletére; kultúrájára és így mivoltára mutat. A két végén csőalakúra megnyújtott aranyigyöngy (I. t. 1), a kék és zöld gyöngyök gyakorisága, tehát nyilvánvaló kedvelése, a lunula (XIII. t. 6), bizonyos állatfejes bronzkariperecek (XIII. t. 1—2, XIII. t. 4, XXII. it. 1—2, XXV. t. 1—2, XXXIV. t. 9), a csontkarperecek (I. t, 4—21), sok karperec viselése, a karperecek viselési 253 Uo., 10—16.