Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÖMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 297 Kevés üvegedényünk nem nyújt alapot arra, hogy származásuk kérdésében véleményt nyilvánítsunk. Nem látunk bennük okvetlenül importált árut. mert ezekben a késői időkben provinciánkban is megindulhatott már az üvegáru gyártása. Erre mutatna — a kői fiolát kivéve — darabjaink áttetsző, zöldes színe,

229 és az áru bősége, mely utóbbiról az üvegleletek egyre növekvő száma tanúskodik. С Faedények A zengővárkonyi II. temető 3. és 4. sírjában talált, belső oldalukon élénk farostokkal borított vasabroncsok (III. t. 24—31, IV. t. 2—11, VII. t. 6—11) alapján 10—12 cm átmérőjű fahordócskákra gondolunk. Két végükön, esetleg még a közepükön lehetett egy-egy abroncs. Egyszerűen rászorították (rákalapálták); szögelési nyomok hiányoznak. Az abroncsok megtartási állapota nem teszi lehetővé számuk pontos meghatározását, így csak valószínűnek tartjuk, hogy egy-egy edényen három-ihárom lehetett: egy középen, egy-egy a két végén. Hasonló vasabroncsok újabban Marokon (Baranya megye) kerültek napvilágra, a. mienkhez hasonló leletegyüttesben.30 Ügy látszik, hogy ezeket a kis faedényeket is emlékcsoportunk jellegzetességei közé számíthatjuk. Az aquincumi és a Rajna-vidéki fahordók (kútgyűrűk) nemcsak külsőleg hasonlók, hanem fájuk is azonos,

231 éspedig nemes fenyőfa (Edeltanne).'

232 A faanyag azonossága nyugati germán kapcsolatokra mutat. Lehetséges, hogy ezek kísérő jelensége kis faedényeink feltűnése is. Ölompohárkánk (XVII. t. 1) eredetileg tintatartó lehetett. Egyéb írószerek hiánya arra mutat, hogy nem ilyen rendeltetéssel került a sírba. Alja keskenyebb mint a szája. A budapest-testvérhegyi

233 és az aquincum-aranyároki

234 hengeralakú. Számos sírban a halptt számára sírbatett élelem maradványát találtuk: a zengővárkonyi II. temető 4. sírjában'házityúk és házilúd, a 8. és a 11b. sírban, valamint a szentlászló-szentegyedpusztai 5. sírban házityúk csontjait.

235 A zengővárkonyi II. temető 4. sírjában a kis, kerek, szürke tálban (VIII. t. 18) voltak. Á tál szélen vaskés feküdt. A 8. és a 11b. sírban a halott hasára tették a baromfihúst; a csontok a medencében voltak. A fazekasibodai 5—7. sírban a jobb mellen, a szentlászló-szentegyedpusztai 5.-ben a lábfejeknél, a sír alján, a kői З.^Ьап a lábaknál levő tálban (XXXV. t. 7), végül az 5.-ben a jobb medence külső szélénél, a sír alján voltak baromficsontok. Ha élelmet tettek a sírba a halott számára, bizonyára italt is adhattak mellé. Erről tanúskodna a zengővárkonyi II. temető 4. sírjában az agyagkorsó és az üvegpohár (VII. t. 34, VIII. t. 19, 11. kép), a 8. sírban az 220 Bonis Ё., Későirómai üvegleletek Aquincumból. BpR. XIV. 565.; Radnóti A., Római kutatások Ságváron. A. É. LU. (1939), 157. 44. j. 830 Lakatos P., Rómaikori sMelet Marok határában. Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 1956. 167. XXIX. t. 231 Kuzsinszky В., i. h. 78. s32 Uo., 79. 2:0 Nagy L., Aquincumi múmia-temetkezések. Diss. Pann. Ser. I. F. 4. 1. kep. 234 Patek E., Biztosító szerkezettel készített fibulák Pannoniából. BpR. XV. 503. 5. kép 5. 235 A csontok — Bökönyi Sándor szerint, akinek meghatározásukat köszönhetjük — egyazon állatból valók.