Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

296 DOMBAY JÁNOS juk.

215 Kisárpásról ismerünk hasonlót.

210 Intercisaban gyakori az ilyen alakú edény, de nagyobbak.

217 Mázas edényeink képviselik a jómimŐségű, értékesebb árut. Ezek a gazdag vagy gazdagabb sírokból kerültek ki, tehát egyben a jobibmódú réteg ízlését és igényeit is szemléltetik. Többi edényünk egyrészt a szegényebb népréteg szerényebb igényeit tükrözi, másrészt a közönséges háztartási keramikát képviseli. A kis, kerek, szürke tálak például tányérok lehettek. A zengővárkonyi II. temető 4. sírjába ilyenben tették a halott mellé az ennivalót. Pannóniai mázas edényeink gyártási középpontját Savariában gyanítják.

218 Valószínűleg több gyártasd hely is volt. A nagyobb központokat, így Sopianaet is közéjük számíthatjuk; Pécs környékén a fazekasságnak nagy múltja volt már ekkor. A bicsérd-feinyőspusztai fazekastelep is bizonyítja ezt.

21

" Kisebb fazekasiműhelyek minden nagyobb települési helyén működ^hettek. Ezek elégítették ki a környék lakosságának a háztartási kéramika körébe vágó szükségletét. B. Üvegedények Egyetlen ép üvegkorsónk a kői 4. sírból való (XXXII. t. 14, részletes leírása: 238. o.) Közeli megfelelőjét Pécsről, a III. sírból,

220 Kisárpásról

221 ésIntercisaból

222 ismerjük. A mienkhez hasonló csavart üvegpalackot Öszőnyfoen

223 és Intercisán

224 találtak. A birjáni korsó (XXXVII. t. 7, 10—11) alakját, nagyfokú töredezettsége miatt, neim lehet megállapítani. Csupán annyit mondhatunk: füle, széles talpa és kihajló, széles pereimé volt. Több poharat találtunk. Mind összenyomta a föld. Egyet sikerült restaurálni (Kő: 2. sír, XXXV. t. 8). Rendkívül vékonyfalú; kissé vastagabb pereménél kissé kihajlik. Alja befelé csúcsos, így biztosan megáll. A töredékek után ítélve a többi is hasonló vékonyfalú volt, csupán a peremük volt kissé vastagabb. A birjáni alja gömbölyű lehetett (XXXVII. t. 2—3). Színük kissé zöldes. Pécsről,

225 Intercisaból

226 és Ságvárról ismerünk hasonlókat.

227 Üvegfiola a kői 5. (XXXI. t. 16) és a birjáni sírban volt, az utóbbiban valószínűleg faáram is (XXXVII. t. 4—6, 8—9). Az egyik birjáni (XXXVII. t. 6) karcsú, nyúlánk alakjával, főleg azonban tömör aljával tűnik ki. A kői anyaga fehér; ilyen vastag, mély irizációja is. Valószínűleg külföldi áru. Alakra nézve egy intercisai példánnyal

228 egyezik. 215 Kuzsinszky В., i. h. 352. ábra 8, 353. ábra 9. 216 Paulovics 1., A kisárpásá iramai telep. A. É. XLI. (1927). 200. 95. kép. 217 Intercisa I. XX. t. 10, XXII. t. 3, XXIII. t. 13—14; Intercisa II. XX. t. 18. 218 Paulovics I., A dunapentelei irórnai telep. A. H. II. 51. 2i!> Barkóczi L., Császárkori kelta edényégető telep Bicsécrden. F. A. (Űj folyam) VIII. 63—80. 220 Török Gy., i. h. I. t. 10. 221 Paulovics L, A kisárpási római telep. A. É. XLI. (1927), 98. kép. 222 Bonis E., Későrómai üvegleletek Aquincumból. BpR. XIV. 568 10. kép. 22:1 Paulovics L, A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb üvegszerzeményei. A. É,. XLI. (1927), 93—94. kép. 224 Intercisa II. XXXI. t. 5. 225 Török Gy., i. h. I. t. 8. 22(i Paulovics I., A duinapentelei római telep. A. H. II. 53. kép. 227 Radnóti A., Római kutatások Ságváron. A. É. LII. (1939), 137. 126. kép.. 228 Intercisa II. XXVI. t. 2. . ., •