Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

262 DOMBAY JÁNOS Mivel egyetlen női sírban sem találtunk fibulát, meg lehet állapítani, hogy az férfisírok jellemző melléklete és a férfiak öltözékéhez tartozott.

12 A hagymafejes fibulát mindig a mell jobb oldalán vagy közepén találtuk, fenn. A zengővárkonyi II. temető lifo, sírjában fejével lefelé, a többiben fejével fölfelé (a koponya felé) feküdt. Ha meggondoljuk, hogy a fibulát a reánk maradt közel egykorú ábrázolások szerint fejével lefelé viselték, azon következtetésre juthatnánk, hogy a mi sírjainkban a fibula nem töltött be funkciót: egyszerűen csak a halott imellére helyezték, a halott mellé adták, ezért lényegtelen volt. hogyan helyezték oda. Ebből arra is lehetne gondolni, hogy a halottakat inkább valami lepelfélébe csavarva, semmint saját ruhájukba öltöztetve temették el, ezt azonban valószínűtlennek tartjuk. Az egyetlen kivételt képező, a zemgővárkonyi 11b. sírban talált fifouláról így azt lehetne mondani, hogy az ott funkciót töltött be, vagy éppen funkciójának megfelelő helyzetben tették a halott imellére. A zengővárkonyi II. temető 6. (férfi, 14. kép) és 16. (nagyobb gyermek, 25. kép) sírjában a jobb mell felső részén talált egy-egy kerek ruhacsatról azt mondottuk korábban (261. o.), hogy fibulát helyettesített. Ezekről a csatokról is nehéz volna eldönteni, hogy funkcióban voltak-e a temetéskor, vagy úgy tették a helyükre, így ezeknél a síroknál is ugyanúgy felmerülhet a halotti lepel kérdése, mint a fibulát tartalmazó síroknál. A halotti lepel használata ellen szól az a. tény, hogy — amint látni fogjuk — felövezve helyezték a síriba azokat, akik életükben is viseltek övet. Nehezen lehet elképzelni, hogy az övet, különösen az olyan értékes övet, amilyen a zengővárkonyi II. temető 10. sírjában volt, halotti lepelre csatolták volna fel. Ha nem sajnáltak olyan értékes és becses holmit a sírba adni, mint ez az öv, úgy nem lehet elképzelni, hogy a halott ruhája tekintetében ellenkező álláspontra helyezkedtek volna. A imi leletcsoportunknál esetleg a fazeikasífoodai 4. sír esetében gondolhatnánk halotti lepelre abból, hogy a fibulát, a szíjvéggel együtt, a jobb alsó lábszár külső oldalához helyezték. Ez arra mutathat, hogy a halottat nem a viselt ruhájában temették el. A fibulát és a szí j véget mint használati tárgyat abból a meggondolásiból tehették a halott mellé, mint pl. imás sírokba a kést: ott legyen, mert a halottnak szüksége lehet rá. A halotti lepel általános használata ellen szól maga a sírmellékelés ténye is. A sír mellékelés abból a képzetből fakad, hogy a halottnak a másvilágon szüksége van a földi életben is használt felszerelésére. Alig hihető, hogy ez alól éppen a ruházat lett volna kivétel. A fibulák használatuk módjával ellenkező helyzetének más okai lehetnek. A leletek arra mutatnak, hogy lelet csoportunk népe nem római vagy romanizálódott helyi elem volt, hanem legalább részben betelepített idegen. A leletek tanúsága szerint, még idejövetele előtt romanizálódott bizonyos mértékben és így könnyein beleilleszkedett az itteni életviszonyokba. Nem lehetünk azonban bizonyosak például abban, hogy a fifoulával egyszersmind annak viselési módját is változatlanul vették át. Lehet, hogy ők fejével fölfelé viselték, mivel így találták természetesnek vagy szebbnek, jobbnak. Ha ma olyasvalaki kezébe adjuk a hagymafejes fibulát, aki nemi tudja 12 Patek E., А pannomai fibulatípusok elterjedése és eredete (a továbbiakban csak Раппоша! fibulatípusok). Dise. Pann. Ser. II. No. 19. 73.