Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 237 törött, nyitott bronzkarperec. Két szál középen összehajtott, lapított, bronzhuzalból csavarták. Egyik végén a .huzalszál összehajtása révén adódott a hurok. A másik végén az összehajtott szál kettős végét, továbbá a másik szál két szabadon maradt végét erősen összekalapálták és az így nyert két szálból alakították ki a kapcsot. A hurkos végén az egyik szál szabadon maradt végét a hurok tövén áthajtva visszahajlították. A hurok és a kampó tövénél 1 cm széles bronzlemezből foglalatot alkalmaztak s ezt, két szélénél, bronzdróttal erősen lekötötték. E lekötés akadályozta meg a karperec kibomlását (XXXII t. 1). — 4. A bal alsó karon, a csukló fölött, 5,2X4,8 cm méretű, 4 mm átmérőjű, ovális átmetszető bronzhuzalból készült, nyitott karperec. A karika vastagabb, 7 mm széles végei stilizált állatfejek. Külső lapjuk közepén kör-kör, középen ponttal. Mindkét állatfej mögött egyegy erős, bordás tag foglal helyet (XXXIII. t. 1). — 5. Ugyanott 5X5,2 cm méretű, 3 mm átmérőjű, ovális átmetszetű, nyitott bronzkarperec. Egymásra hajló végei stilizált állatfejek. Végeit laposra kalapálták; az ellapított rész közepébe kör-kört, annak közepébe pontot ütöttek be. Az állatfejek mögött, szorosan egymás mellett, egy-egy csoportban, hat-hat borda (XXXIII. t. 5). — 6. Ugyanott 5X5 cm méretű, 3 mm átmérőjű, kerek átmetszetű bromzihuzalból készült, nyitott karperec, kissé egymás mellé hajló végekkel. Végein egy-egy stilizált állatfej. Külső végük (az orr) szélébe, kétoldalt, egy-egy pontot ütöttek be, melyek az orrlyukat jelzik. Az állatfejek mögött, két-két csoportban, hét és nyolc, illetőleg hét és hat borda (XXXIII. t. 3). — 7. Ugyanott 5,2X5,2 cm [méretű, 3 mm átmérőjű, kerek átmetszetű ibronzhuzalból készült, nyitott karperec, egymásra hajló, ellapított végékkel. Egyik végének közepén és két szélén vésett vonal húzódik; a középső kissé rámegy a karikára, átvágva a fej mögött csoportban levő három bordát is. A két sbélső vonalon kívül eső széle rovátkolt. A másik fejen a középső vonal mindkét oldalán még két-két vonal van, de a középső nem megy túl az ellapított részen. Ennek is rovátkolt a két oldalsó széle. A fej mögött középső, szélesebb bordával elválasztott két-két borda (XXXIII. t. 2). — 8. Ugyanott 5,4X5,1 cm méretű, 3 mm átmérőjű kerek átmetszetű bronzhuzalból készült nyitott karperec, kissé egymás mellé fekvő végekkel. Végeire hármas tagozódású gyűrűtagot forrasztottak, miáltal a végek megvastagodtak (XXXIII. t. 4). — 9. Ugyanott 4,5X4,5 cm méretű, középső legvastagabb részén 7 mm átmérőjű, vékony bronzlemezből készült, belül üres karperec, szembenálló, fokozatosan elvékonyuló végekkel; a végeken egy-egy csoportban, hat-hat borda. Külső oldala tökéletesen gömbölyű; belül középen, kis éle van. Ezen a vonalon ér össze az összehajlított bronzlemez két széle. Kalapálás gyenge nyomai kopottsága ellenére is észlelhetők rajta. A kiszabott, kézzel összehajlított és nagyjából összedolgozott lemezt szurokkal önthettek tele s azon, annak kihűlése és megszilárdulása után, végezhették el a karperec aprólékosabb kidolgozását (XXXIII. t. 6). — 10. Ugyanott 4 mm széles, 2 mm vastag, D átmetszetű csontlemezből készült karperec, hiányos, töredezett állapotban. Felénél nagyobb része megvan, de szélesebb, elvékonyított és szegecselés nyomait mutató részek hiányoznak: valószínűleg egyszerű, zárt karika volt (XXXII. t. 6—8). — 11. A bal kézfejen 4 mm széles, vékony bronzleimezből készült gyűrű. Felényi megmaradt részének külső oldalán, egymástól arányos távolságra, egyenként három-három merőleges bordából álló csoport; közöttük fekvő, téglalapalakú mezőkben dűlt keresztek (XXXII. t. 5). — 12. Ugyanott másik, de
