Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

232 DOMBAY JÁNOS perec az itteni 4. (XXIX. t. 5) és a fazekasibodai 3. sírban is előfordult (XXII.. t. 6). b) 5,7X6 cm méretű; ugyancsak kerek átmetszetű bronzhuzalból készült. Ellapított, ép végén szintén stilizált állatfej van. Erős kopottsága és oxidáltsága miatt nem leihet eldönteni: voltak-e bordák az állatfej mögött? Másik vége hiányzik (XXIX. t. 4). — 4. A bal csuklón széttöredezett csontkarperec (XXIX. t. 8—13). A töredékek után ítélve két karperecről lehet szó. Egymásrahajló végeiket apró, bronzszögecskékkel szögecselték össze. Hasonló karperecek a zengővárkonyi I. temető 1. (I. t. 4—21) és a II. temető 8. sírjában is voltak (XII. t, 5—7, 9—16). — 5. A bal kézfej gyűrűsujján bronz pecsétgyűrű (XXIX. t. 17—17a, 27. kép 2). A karika két vége hármas tagozódású, ami elősegítette a gyűrűfej biztonságos felforrasztását. A gyűrűfejen, szemben egymással, két halihoz, esetleg rákhoz hasonló állat negatív vésett képe van. Fejükön, elől, egy-egy kis pálcatag a hal agyarát vagy a rák ollóját jelzi. Lehet, hogy delfinekről van szó. A baloldali állat farka után ítélve szinte bizonyos, hogy a véset halakat ábrázol. A pikkelyes testfelületet finom harántvonalkázással utánozták. A két állat között kis, kerek dudor van: a címer-szerű ábrázolás középpontja, szimmetriatengelye. Erősen oxidálódott. Közeli megfelelője a zengővárkonyi H. temető 17. sírjaiban fordult elő (XIX. t. 2—2a, 27. kép 1). — 6. Ugyanitt vékony, fehér fémdrótból (ezüst?) készült, hiányos, ép végén hegyes (XXX. t. 2), továbbá 2 db négyzetes átmetszetű, de alig fél mm vastag, zárt gyűrű (XXX. t. 3—4). — 7. A jobb térd alatt, az alsó lábszáron, 25,5 cm hosszú, hegyes vas házieszköz, hegyes végével a koponya felé (XXX. t. 9). — 8. Kissé távolabb, déli irányban, 16 cm hosszú vaskés (XXX. t. 5). — 9. A vaskés alatt kék, zöld és piros üveggyöngyök (XXX. t. 1). — 10. A két lábfej között 9 cm magas, alakra nézve a 4. sír megfelelő edényével (XXXV. t. 2) megegyező, korongolt, sötétszürke agyagbögre, D átmetszetű, vékony, a perem fölé emelkedő, esetlen füllel. Alja 5, szájnyílása 7 cm átmérőjű. Kissé restaurált (XXXV. t. 1). — 11. A lábfejek végénél állati csontok (XXX. t. 6—8). Kő 1941 nyarán Tóth János kői lakos a község területén levő régi épületmaradványokról és más leletekről tett jelentést. A bejelentés nyomán 1941. szeptember 30-án, október 8-án és ioktóber 28-án szálltunk ki a községbe, közelebbi értesülések szerzése és a terület bejárása céljából. A község északnyugati végén, ott, ahol a Karancsról vezető út beér a községbe, a nyugati házsor mögött, kelet, tehát az utca felé, enyhén lejtős oldal terül el. A mögöttes magasabban fekvő terület nagyjából egyenes, sík. Ennek a peremén nagyobb kiterjedésű, északnyugat-délkeleti irányban húzódó romterület van. A felszínen heverő kövek, téglák, alapfalak, nemkülönben a falak kötőanyaga az első pillanatra elárulta, hogy római épület vagy épületek állottak e helyen. A roimok Rabi Lajos és Tóth János telkén leginkább szembetűnők. A lakosság török eredetűnek tartja a romokat. A falaikat, mivel gátolták a földek művelését, helyemként kiszedték; anyagukat felhasználták. A különféle földmunkák alikalmával gyakran találtak agyagedényeket, fém- és üvegtárgyakat, pénzeket stb. Az ilyen véletlen találások nyomán megindult „kincskeresés" sok kárt okozott.