Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

Későrómai temetők Baranyában Az itt közreadott régiséganyag nem tervszerű kutató és ásató tevékenység eredménye. Nem előre meghatározott irányban, nem is bizonyos történeti eseményekre vagy kérdésekre koncentrálva végeztük az anyaggyűjtést. Másirányú kutatásaink során szerzett adatok és értesülések nyomán esetről-esetre, leletmentésszerűen foglalkoztunk az egyes lelőhelyekkel: igyekeztünk megmenteni a veszélyeztetett régiségeket, így gyűlt össze húsz esztendő folyamán ez a leletanyag. Az 1951. év tavaszán felszí nrekerült szentlászló-szentegyédpusztai 5., valamint a fazekasbodai 3. sír leletei nyomán tűnt szembe, hogy az egymástól gyakran eléggé távoleső pécskörnyéki lelőihelyek anyagában sajátságos, tárgyak, ékszerek, a viselet köréibe tartozó jellegzetességek és temetkezési szokások rendszeresen ismétlődnek. Mintihogy hasonló leletegyüttest a Dunántúl más részéről nem ismerünk, régiséganyagUink, itt Pécs környékén, idegen népcsoportot, vagy legalábbis népelemeket jelez. Temetőink éremanyaga és bizonyos tárgyi jellegzetességek alapján e népcsoportok, illetőleg népelemek itteni szereplésének idejét is meg lehet határozni. Figyelmet érdemel, hogy számos nagykiterjedésű romterületet ismerünk Pécs környékén; legtöbbjüket csak legújabban fedeztük fel. Ezeken a helyeken, a jelek szerint, római villa állott, mely a hozzátartozó gazdasági és egyéb épületeikkel együtt egy-egy nagybirtok középpontja volt. Ügy látszik, bogy a Mecsek napsütötte déli lejtője, ez a rendkívül kedvező, mediterrán jellegű természeti környezet vonzotta ide a közeli limes erődjeiben és Sopianaeban megfordult vagy szolgálatot teljesítő, gazdag katonatiszteket, polgári hivatalnokokat és kereskedőket, akik földbirtokot szereztek itt és véglegesen le ás telepedtek. Az a tény, bogy 292-ben a tartomány polgári közigazgatási székhelyét Aquincumból Sopianaeba helyezték át, arra mutat, hogy a tartomány ezen déli része kevésbé volt kitéve a barbárok támadásainak és pusztításainak, következésképpen itt nyugalmasabb és biztonságosabb volt az élet. A kedvező természeti viszonyok mellett bizonyára ez a körülmény is közrejátszott a sok nagybirtok kialakulásában. Egy részük esetleg állami birtok lehetett, E sok nagybirtok és leletanyagunk nyomán felismerhető népcsoport itteni feltűnése között összefüggés lelhet. Zengővárkonyi, fazekasbodai és szentlászló-szentegyedpusztai régiséganyagunkban sajátságos leletegyüttest látunk, amelyet most, több mint húsz esztendővel az első sírok feltárása után, valamelyes siker reményével használhatunk fel Pannónia i. u. IV. századi történetének, ethnikad, társadalmi és gazdasági viszonyaira vonatkozó isimereteink gyarapítására. Ez okból törekedni fogunk régiséganyagunk további növelésére, amire jó kilátásaink