Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Horvát Adolf Olivér: Mecseki gyertyános tölgyesek erdőtípusai

Mecseki gyertyános tölgyesek erdőtípusai GYERTYÁNOS TÖLGYESEK Mészkerülő és mészkedvelő mecseki gyertyános tölgyesek típusainak összehasonlítása (Querceto—Carpinetum mecsekense Horv.) A Mecsek-hegység erdői a gyertyános tölgyesek és a tölgyesek övébe,, zónájába tartoznak. Ezek a fitoeönozisok klimaxban vannak a Mecsekben. Ezek az erdőtípusok tehát klimatikus zónális társulások. Mivel a kétféle, mészkerülő és mészkedvelő gyertyános tölgyesek egyaránt klimax fitocönozisok, éppen ezért hasonló külső életfeltételek között, meglehetősen megegyező flóralistával, hasonló mennyiségi és minőségi faj előfordulási tabellával, valamint meglehetősen azonos florisztikai, ökológiai és karakterfajokat feltüntető úgynevezett karakterisztikái spektrummal jellemezhetők. De a sok megegyezés és hasonlóság mellett a triász mészkövön kialakult talajon élő gyertyános, tölgyes mégis mutat némi különbséget a permi, rhäti ihomokkövön, valamint mediterrán rétegekből és tracíhydoleritből létrejött talajon élő típusokkal szemben. A omészkedvelő gyertyános tölgyeseikben (Querceto-Carpinetum hasiferens mecsekense) 2.1%-kal több a délkeleti flóraelemek száma és a Quercetalia fajok száma is 4.9%-kal magasabb, mint a mészkerülő gyertyános tölgyesekben (Querceto-Carpinetum acidiferens mecsekense). Viszont a mészkerülő típusokban a geophyták száma (magasabb 4.7%-kal. Ez arra utal, hogy a mészkerülő gyertyános tölgyesek közelebb állnak a bükkösökhöz, mint a mészkedvelők. Chaerophyllum aureum, Lathyrus venetus, Aremonia agrimonioides, Arum maculatum, Tamus communis jellemzőmecseki, délkeleti flóraelemek a mészkedvelő tölgyesekben élnek és hiányzanak a mészkerülő gyertyános tölgyes erdőtípusokból. De egyes fajok, bár a mészkerülő gyertyános tölgyesekben is megtalálhatók, de nagyobb számban élnek a mészkedvelő gyertyános tölgyesek erdőtípusaiban. 1. Asperulás gyertyános tölgyes típus A Bükk-begységben elég gyakori a gyertyános tölgyes zónán kívül még a tölgyes övben is ez a típus. A MecsekMhegységben azonban elég ritka az Asperutós-gyertyános tölgyes erdőtípus. Az örökzöld, tehát délies jellegű Vinca minoros faciese, illetve aspektusa itt-ott azonban a Mecsekben és a Zselicben nagyobb foltokban felbukkan éppen úgy, mint a Hederás és Ruscus aculeatusos atlanti, illetve mediterrán jellegű erdőtípusok. Ez utóbbi típus főleg feltűnően kiterjedt a nagyiharsányi elhársosodott gyertyános tölgyes származék típusban, mely erősen imagán viseli az anthropogén eredetet. Vinca minor inkább az elegyetlen gyertyánosokban és néha a bükkö-