Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Sarkadiné Hárs Éva: A Pécs, Káptalan u. 2.sz. épület díszítő elemei

A KÁPTALAN U. 2. sz. HÁZ DÍSZÍTŐ ELEMEI 49 inkább iparművészeti jellegű, — emlékanyagát öt helyiség mennyezetének patronos, ma már csak rekonstrukciós rajzon látható díszítménye tanúsítja. A gótikus falfestészet stílusjegyeit viseli magán az I. terem (2. helyiség) nyugati falán összefüggő, nagyobb területen előkerült körös motívum. (IX. t. 2.) A freskóteohnikával fkészült falfestés vakolatba mélyített kontúrok segítségével kap erőteljes hangsúlyozást. Szabályos körök folytatólagos sora helyezkedik el egy négyzetesen beosztott alapon, egymás mellett és egymás felett, Minden kört egy a közepén lévő kisebb kör tagol, A külső és belső körök feles osztásban váltakozóan barna, sötétvörös és fehér színűek, a körök közeit kitöltő íveit négyzetek cikkelyes osztásban barna, sötétvörös, sárga és fehér színűek. Ez a falfestés töredékeiben e terem északi falán is fennmaradt, sőt a nyugati sarok mellett lévő falnyílás bélletébe is behatolt. Előfordult ezenkívül még a déli fal keleti sarkánál is. Minden valószínűség szerint tehát a teljes szoba belső falfestését alkotta.

4 Ugyancsak az I. tas, teremben (2. helyiség) került elő egy XVI. század elejei freskótöredék, mint a déli, azaz homlokzati fal egyik renaissance ablakába ütköző falfülke belső díszítése. A falfülkét egy későbbi, a korabarokik időkben, valószínűleg a XVII. szd. II. felében végzett átépítés elrombolta, így a festés is csak a megmaradt nyugati oldalfalon látható. Két téglányalakú mező között kerek arc, a töredékből csak a két szem, orr felső része és a haj stilizált jelzése látható. A két téglány mezőben ornamentális dísz, vörös alapon sárga inda. Az egész motívumot vakolatba mélyített kontúrral, halványkék keretelés zárja le. Ugyanez a minta ismétlődött a fülke ívelt mennyezeti falán is, amelynek indítása látható. A felső téglány ornamentális díszéibe két kis groteszk figura van bekarcolva. A két alak egymás kezét fogja, egyik férfi, másik női ábrázolás. A figuráik felett ugyanazon kéztől néhány szó szöveges bekarcoiást is láthatunk. A betűtípusokról ítélve

5 a bekarcolás a XVI. ^századból való. Töredékes volta miatt a szöveg jelentését megállapítani nem lehet. Miután a fülkebéllet festésének jellege minden kétséget kizáróan XVI. század elejei, a kéresztülfirkálás természetszerűen ennél későbbi, azonban feltétlenül a török pécsi bevonulása előtti időszakra tehető. Nehéz probléma elé állít bennünket a homlokzat szokatlanul nagyméretű, figurális és ornamentális ábrázolása. Az épület barokk-köri övpárkánya a földszint és emelet között a homlokzatfestést elmetszette, illetve megrongálta, így a homlokzati freskók nagymértékben elpusztultak, az ábrázolások az átépítés áldozataivá váltak. A jelenlegi restaurálás eredményeként előtűnt egy (térdelő, imádkozó alak, előtte imazsámoly. Világi, vagy egyházi volta vitatható. Vannak, akik a térdelő alakban donátort, mások Mária, illetve az annunciáció jelenetét vélik felismerni. Az angyal, amely ez utóbbit bizonyítaná, nem látható, mert azon a részen, ahol esetleg állhatott, a festés elpusztult. Igen szép munrkára vall viszont a térdelő figura két, csodálkozóan szétnyitott keze, valamint az imazsámolyon lévő, lapjaival peregni látszó imakönyv. (X. t. 1.) A térdelő alakkal szemben, de kb. 1 méterrel magasabban, a középkori épület nyugati szélén falfülke helyezkedik el, szegmentíves felső záródással. A fülke festészeti ábrázolása: Krisztus félalakja, kissé balra döntött fejtartással, 4 A rekonstrukciót Pap Oszkár az előkerült töredékeik és a vakolatba mélyített kontúrok alapján készítette el. 5 Entz Géza megállapítása. 4