Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez

A MECSEKI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK 87 „Kosé szállás"-nak, „Hinttafa szállás"-nak, „Tollai szállás"-nak nevezték. — Magyarszéken a falutól ÉK-re terültek el a szállások két nagy csoportban. Az egyiket „Alsó szállás'

'-лак, a másikat „Felső száUás"-nak nevezték. — Mánfán a falu keleti oldalán tevő dombokra építették az istállókat és pajtákat. Körülöttük mindenütt rétek voltak, de közel volt az erdő is, aminek a legeltetés szempontjából volt jelentősége. A szállások viszonya a művelési ágakhoz A hegyaljai falvak határa — a sajátos földrajzi körülmények miatt — hoszszú szalagtelek alakú, mely a Mecsek gerincétől lenyúlik egészen a síkságig. Ennek a határformának az volt a következménye, hogy a falu és a művelési ágak sajátos elrendeződést mutattak. A falvak a határ felső harmadában helyezkednek el, közel a Mecsekhez, közelükben voltak a szállások. A szántóföldek legnagyobb része a múlt században az országút alatt volt, a határ alsó részén. Tehát a helyi viszonyokhoz képest távol a falutól és a szállásoktól. Művelésük ezért egésznapos munkát kívánt, vagyis csak egy egész napra volt érdemes kimenni szántani, kapálná, stb., mert a nagy távolság miatt a kimenetel és a 'hazajövetel sok időt vett igénybe. Ezért az öregek emlékezete szerint valamikor a learatott gabonát se hordták haza, hanem kint a földeken csináltak szérűt, ott nyomtatták el. A szemet aztán kocsival hazahordták, de a szalma ott maradt a földeken, ott kazlazták. A rétek nagy része ugyancsak távol volt a falutól a határ legdélibb részén, a mai Pécs—Szigetvár-i vasútvonal környékén. A rétek művelésénél is tehát éppen olyan nehézségek voltak mint a szántóföld művelésénél. Ezért ezeket a réteket régen csak egyszer kaszálták évente, utána legelő lett. De voltak rétek a falu és a szállások közelében is, ezeket legtöbbször nem kaszálták, hanem a kezesjószággal legeltették le. A legelők általában a falu közelébe estek. Cserkúton a falu keleti felén, a szállásokon kívül mindjárt a legelő kezdődött a közeli dombokon, melyet „Canának" neveztek. De volt legelő a falu alatt is. Szöllősön és Töttösön is a szállások közelébe estek a legelők. Szöllősön mindjárt a falu alatt és a falu nyugati felén a szállásokon kívül volt a legelő. Itt is voltak azonban távolabbi legelők a falu alatt, 'melyek jórészét azóta felszántották. A szőlők mindenütt a faluk felett voltak félkörben, A szállások közvetlen mellettük helyezkedtek el, sokszor csak egy sövény választotta el őket egymástól. Voltak a falu alatt is szőlők, különösen a múlt század közepén, ezek nagy része azonban kipusztult. Az erdők a Mecsek oldalán terültek el, viszonylag közel a szállásokhoz, különösen Szöllősön. Ennek elsősorban az erdei legeltetés miatt volt jelentősége. Ha megvizsgáljuk, hogy a szállásoknak milyen kapcsolata volt a 'művelési ágaikkal, illetve a szállások kialakulását és helyének megválasztását a gazdálkodáson belül mi indokolja, lazt látjuk, hogy ez a kérdés nem egyszerű. . A szántóföldek a határnak egészen, más részén terültek el, 'mint a szállások, így azok művelése és használata kapcsán nem alakulhatott ki megosztott település. A kettő közti nagy távolság és azok az adatok, melyek a termények aratás utáni hélybeni feldolgozására (nyomtatás, cséplés) utalnak, világosan mutatják, hogy a XVIII. században és még a XIX. század elején is a szálláskertekben még itt Hegyalján sem végeztek szemnyerési munkákat és a mezőgazdasági terményeket sem itt tartották. Ez csak akkor következett be, mikor az első gabona-