Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez

Adatok a mecseki megosztott településekhez Régi térképek lapozgatása közben észrevenni, hogy néhány baranyai, pécskörnyéki faluban a múlt században megosztott volt a település. A helyszíni megfigyelések és adatgyűjtések csak alátámasztották ezt az észrevételt. A település megosztottsága azt jelentette, hogy az emberi lakhely, valamint a gazdasági udvar és a gazdasági munkahely külön volt, megosztott volt. A halmazos falu belterületén volt a ház, míg a gazdasági épületek (istálló, pajta, szín,) és a$$zemnyerési munkák színhelye a falun kívüli kertekben, a szálláskertekï beniÄlt. Nevezték szálláskertnek, szállásnak, pajtahelynek és pajtáskertnek is. ' Itt tartották a jószágot, a pajtába hordták a takarmányt. Hegyalján a gazdasági munkák jó részét is itt végezték, nyomtatást, cséplést, a mezőgazdasági termények és melléktermények nagy részét is itt tárolták. Tehát Hegyalján komplex gazdasági udvar szerepét töltötték be. — A szállások egy része belterületen volt, de legnagyobb részük a falun kívüli kertekben és kaszálókon állt. Az eddig ismert pécskörnyéki megosztott településű falvak két csoportban helyezkedtek el. Egy részük Pécstől nyugatra az úgynevezett Hegyalja vidékén volt, ide tartozik Cserkút, Kővágószöllős, Kőváfgótöttös és Bakonya. Másik részük Pécstől északra a Mecsekben foglal helyet az úgynevezett Hegyhát vidékén, ide Mánfa, Budafa, Mecsekpölöske és Magyarszék községek tartoznak. Ez a felosztás, nemcsak földrajzi elkülönítést jelent, 'hanem — minit-látni fogjuk — a megosztott település jellegében is különbség van köztük. Az adatokból és a térképekből világosan kitűnik, hogy ez a településmód egy falun belül sem volt általános jellegű, mindenkire kötelező érvényű. Nem volt minden gazdának szállása a múlt század közepén, és mint a térképek mutatják — az azt megelőző évtizedekben sem. A múlt század 60-as éveiben a kataszteri felvétel térképei szerint a legtöbb gazdának már bent a faluban van pajtája és istállója, és csak egyharmad részüknek van szálláskertje. A korábbi évtizedekben valószínűleg nagyobb lehetett ez az arányszám, de a korabeli térképek ezt nem tüntetik fel. Az adatközlők emlékezete szerint inkább a jobbmódúaknak volt szállása, akiknek sok jószágjuk volt és azoknak, akiknek a telke olyan kicsi volt, hogy nem tudtak rá istállót és pajtát építeni. A szálláskertek elhelyezkedése különböző volt a pécskörnyéki falukban, abban azonban megegyeztek, hogy közel voltak a faluhoz. Különösen Hegyalján volt ez így, ahol sok esetben az udvar, a szérűskert mqgött voltak, de már a falun kívül, nem a falu belterületén. Ezt a közelséget még fokozta az is, hogy itt mem voltak hosszú szalagtelkek, hosszan kinyúló konyhakerttel és szérűskerttel (mert hiszen akkor oda építették volna az istállót és a pajtát), így a szállások még közelebb kerültek a faluhoz. Hegyháton némelyik faluban a szállások távolabb estek. Ennek az volt az oka, hogy a takarmánytermő rétek, valamint a legelők a határ sajátos elrende-