Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez

ADATOK A KÁPTALAN U. 2. sz. HÁZ TÖRTÉNETÉHEZ 47 1933-ban tatarozták az utcai frontot és pótolták a kapu két oldalán a. „vakolathiányokat". Cserepezték ekkor egyúttal az egész házat.

65 1934-ben az épülő Papi Otthon részére 300 П-ölnyi területet lehasítanak. Ekkor szűnt meg a kerti átjáró, 'mosókonyha, udvari WC.

66 A Papi Otthon elkészültével a házban lakó papok oda költöznek át. Az így megürült kanonoki házat a káptalan bérbe adja gr. Szapáry Lajos főispánnak, aki a házat lakbére terhére teljesen rendbehozza. Ekkor alakitják ki az emeleten a nyugati fürdőszobát, WC-t, a földszinten a konyhát, cselédszobát tatarozzák. 1935-ben az emelet udvari részében harmadik fürdőszobát létesítenek.

67 1935-ben átenged a káptalan a városnak 138 D-ölnyi területet a kert keleti végéből az Aranyosikút tér jelenlegi formájában való kialakítása érdekében.

68 1936-ban talajsüllyedés következtében a ház megrepedt.

69 A restaurációs munkálatok alkalmával előbukkantak a ibaluszterek, melyeket részben feltártak. Ekkor kap a Madonna-szobor védőfedőt.

70 Szapáry Lajos eltávoztával a ház újból kanonoki lakás lett, melybe Kiss Lajos költözködött be és ott lakott 1944 őszén bekövetkezett haláláig. Petrovich Ede У Daten zu der Geschichte des Hauses in der Káptalan-gasse Ni 2, in Pécs Das älteste schriftliche Dokument, welches sich auf das Haus in der Káptalangasse No. 2, in Pécs bezieht, stammt aus dem Jahre 1324. Das Dokument gibt zwar im erster Linie über den Haushalt des Domherrn Egyed Aufschluss andere Details aber beleuchten auch die Vergangenheit des Hauses. Es war schon in jener Zeit ein pröpstliches Haus. Aus der! Zeit der Türkenherrschaft blieben uns keine Daten welche die Vergangenheit des Gebäudes beleuchten würden. Wir wissen soviel, dasis es türkischen Priestern gehörte. Aus den ersten Jahrzehnten nach der Türkenherrschaft (1686— 1725), hütet das Archiv des Domkapitels in Pécs mehrere, sich auf das Haus beziehende, schriftliche Dokumente. Einstimimig betonen sie das hohe Alter des Bauwerkes, doch schweigen sie über dessen Schönheit und reiche Dekoration. In den folgenden Jahrzehnten wurden langatmige Prozesse um den Besitz des Hauses geführt, auf diese Zeit fällt der erste Barock-umbau des Gebäudes. Im Jahre 1823 wurde es abermals gründlich renoviert. Die Rechnungen über die Zimmerer-, Töpfer-, Maurer-, Tischler- und Schlosserarbeiten wurden aufgefunden. Der bedeutendste Umbau in der neuesten Zeit fand im Jahre 1844 statt. Die Abrechnungen dieser Arbeiten blieben ebenfalls erhalten. Die in den folgenden hundert Jahren stattgefundenen Ausbesserungsarbeiten brachten keine wesentlichen Änderungen. 65 U. a. XXXIV. k. 326. 1. 133. sz. 66 U. a. XXXIV. k. 570. 1. 68. sz. 67 U. a. XXXIV. k. 802. 1. 530. sz. «

8 U. a. XXXV. k. 42. 1. 73. sz. 69 U. a. XXXV. k. 670. 1. 336. sz. 70 U. a. XXXV. k. 284. 1. 95. sz.